Pactum de negotiando és Pactum de contrahendo lényege és jelentősége a nemzetközi jogban

Terz, Panos A Pactum de negotiando és Pactum de contrahendo lényege és jelentősége a nemzetközi jogban JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 1982/XXXVII/4,  320-325

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

Zeitschrift des Ausschusses für Staats- und Rechtswissenschaften der Ungarischen Akademie für Wissenschaften

Periodical of the Legal and Administrative Sciences Committee 6f the Hungárián Academy of Science

A nemzetközi kapcsolatok fejlő-

désével időnként lényegesen meg-

változik egyes nemzetközi jogi in-

tézmények jogi és politikai jelen-

tősége. Ez a megállapítás feltétle-

nül igaz a pactuim de negotiando

és a pactum de contrahendo eseté-

ben. Mindkét jogintézmény ismert

volt már korábbi időszakokban is

— erre később még visszatérünk —,

de igazi jelentősége a hatvanas

évek végén, hetvenes évek elején,

a hidegháborúról az enyhülésre való

átmenet korszakában bontakozott

ki. így például ha különböző je-

lentőségűek is a felhozott példák,

számos pactum de contrahendo és

pactum de negotiando található a

szocialista államok és az NSZK kö-

zött kötött, ún. keleti szerződések-

ben, illetve a Szovjetunió és az

USA között folytatott SALT-tár-

gyalások, illetve szerződések köré-

ben. Az enyhülési folyamat előre-

haladásával egészen a hetvenes

évek végéig újabb pactum de ne-

gotiandókat és pactum de contra-

hendókat találunk különféle nem-

zetközi szerződésekben. E folyamat-

tal együtt járt a kölcsönös szándé-

kokra utaló közös nyilatkozatok el-

terjedése is, melyeknek hasonlósá-

ga az említett pactumokkal feltét-

lenül említést érdemel. Ezzel kap-

csolatban is bizonyos elméleti kér-

dések vetődnek fel, amelyek továb-

bi vizsgálatot érdemelnek. A most

következő fejtegetések azt a célt

tűzik maguk elé, hogy az államközi

megállapodások és más dokumen-

tumok, illetve a nemzetközi jogi

irodalom alapján a felvetődő kér-

désekre megoldást keressenek. Bár

a két pactum között lényeges ha-

sonlóságokat fedezhetünk fel, azaz

álláspontunk, hogy két különböző

jogintézményrő

;1lévén szó, helye-

sebb őket külön-külön megvizs-

gálni.

1. A pactum de negotiando lényege,

jellege és a jelentősége

a nemzetközi jogban

Először is utalnunk kell arra,

hogy az ókorian hangzó „pactum”

fogalma megegyezést, egyezményt

vagy szerződést jelent.

1

Már Aqui-

1

H.Klotz: Handwörterbuch der la-

teinischen Sprache, Zweiter Band,

Braunschweig, 1857. 647. old.

nói Szent Tamás is használta ezt

a kifejezést a „Summa Theologiae”-

ben (II. II. 78. 2c), ahol is „pactum

expressum” és „pactum tacitum”,

vagyis kifejezett vagy hallgatóla-

gos megállapodás vagy szövetség

között tesz különbséget.

2 Lényeges az a felismerés, hogy a pactum

egyezséget, megállapodást jelent,

mert ez a körülmény a pactum de

negotiando lényegének és jellegé-

nek meghatározásában döntő jelen-

tőségű.

A pactum de negotiando lényege

abban áll, hogy a partnerek kötele-

zik magukat fair és jóhiszemű tár-

gyalások folytatására.

3 Az azonban, hogy ezek a tárgyalások megálla-

podásihoz vezetnek vagy sem, egé-

szen más kérdés. Éppen ezért nem

tudjuk követni azokat a felfogáso-

kat, melyek szerint a tárgyalási kö-

telezettség a megállapodás elérésé-

nek kötelezettségét is magában foglalja.

4 Véleményünk szerint a

tárgyalások folytatásának és a (meg-

állapodás elérésének kötelezettsége

a pactum de contrahendo lényegét alkotja.

A fenti értelemben vett pactum

de negotiando nemzetközi szerződés

5 amelyből nemzetközi jogi kö-

telezettségek származnak.

6 Időben az első ilyen kötelességmint

már említettüka fair, jóhisze-

mű és tisztességes tárgyalások foly-

tatása. További kötelezettség a

szerződő felek számára az, hogy a

pozitív magatartás egy bizonyos

minimumával elő kell segíteniük a

tárgyalások folytatását.

7 Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tárgyalá-

2 Thomas Lexikon, herausgegeben

von L. Schütz, 2. Auflage, Paderborn,

1895, 559. old.

3 Ezzel a véleményünkkel sok nem-

zetközi jogász egyetért. Példaképpen

említsük meg a következőket: G.

Dahm: Völkerrecht, Band II. Stuttgart, 1961. 67.

old.; Seidl Hohenveldern: Völkerrecht,

3. Auflage, Köln, Bonn, München, 1974.

62. old.; v. Münch : Völkerrecht In pro-

grammierter Form, Berlin (West)—New

York, 1971. 232. old.; E.Menzel es K.Ipsén:

Völkerrecht, Ein Studienbuch,München, 1979. 76. old.

4 Ezt az álláspontot képviseli minde-

nekelőtt A.Verdross és B.Simma:

Uni-verselles Völkerrecht, Berlin , 1976.

275. old. és H. J.

Hahn: Das pactum de negotictndo als völkerrechtliche Entscheidungsnorm, Aussenwirtschaftdienst des Betriebsberaters, 1972. Nr. 10. 491,492. old.

5 Ld. még I.Lukasuk: A tárgyalási

megállapodásokból származó kötelezett-

ségek, Szovjetszkij Jezsegodnyik mezs-

dunarodnovo Prava, 1962. 118. old. (oro-

szul), illetve H. J.Hahn : i. m. 493, 494. old. és

Menzel es Ipsén: i. m. 76. old.

6 Hasonlóan M. Loic : La notion de „pactum de contrahendo” dans la jurisprudence Internationale, RGDIP, 1974. 398. old.

7 H. J. Hahn: i. m. 493. old. 1982. február hó sok ideje alatt a feleknek tartóz-

kodniok kell minden olyan maga-

tartástól, amely a tárgyalásokat nehezítené,

8 továbbá, hogy egymást kölcsönösen tájékoztatniuk

kell. Emellett e kötelezettségek tel-

jesítése feltételezi, hogy „a felek

korábban elfoglalt álláspontjukat

feladni hajlandók, és hogy a má-

sik félnek bizonyos engedmények-

kel elébe menni készen állnak”,

hogy végül is „mindkét felet kielé-

gítő kompromisszumos megoldást”

találjanak, mint ezt az 1953. feb-

ruár 27-i, a Német Szövetségi Köz-

társasággal szemben támasztott gö-

rög kártérítési követelésekről szóló

egyezmény kapcsán 1972. január

26-án kelt választott bírósági ítélet

62. pontjában megfogalmazza.

9 Amennyiben a felek lelkiismeretes

tárgyalások ellenére sem jutnak

eredményre, arra a következtetés-

re kell jutnunk, hogy tárgyalási

kötelezettségüket teljesítették.

10 Innen nézve látható, hogy a pactum

de negotiando nem tekinthető sem

előszerződésnek,

11 sem pedig keretszerződésnek, mivel az előszerződés

átmeneti jellegű és további ponto-

sítások révén konkretizálódik és

válik végérvényessé, nem zárva ki

természetesen az esetleges módosí-

tásokat sem, a keretszerződés pedig

a rendelkezéseket kitöltő további

megállapodások révén érvényesül a

gyakorlatban.

A pactum de negotiandót tartal-

mazó dokumentumok alapján kü-

lönféle fajtájú pactumokat külön-

böztethetünk meg bizonyos formá-

lis jegyek figyelembevételével.

Amennyiben a kötelezettség teljesí-

tésének módját vesszük a megkü-

lönböztetés alapjául, megkülönböz-

tethetünk egyrészt olyan pactum

de negotiandót, amelyben a felek

arra kötelezik magukat, hogy ál-

talában tárgyalásokat kezdjenek és

folytassanak. Így például a nukleá-

ris fegyverek elterjedésének meg-

akadályozásáról szóló, 1968. július

s Lukasuk: i. m. 118. old.

9 A viszonylag terjedelmes ítéletet

ld.: Archív des Völkerrechts, 1974—75.

339. old.

10 Ezzel kapcsolatban nem tudjuk kö-

vetni azt a íelfogást, hogy a tárgyalási

kötelezettség csupán a megállapodás

létrejöttével szűnik meg, amint azt U.

Beyerlin vallja: Pactum de contrahendo

und pactum de negotiando ím Völker-

recht, ZaöRV Band 36. (1976) 437. old.

11 Egyet kell értenünk E.

Kronnal, aki szerint „az előszerződés” fogalmá-

nak használata a pactum de negotian-

dora félrevezető. Vö.: Pactum de cont-

rahendo ím Völkerrecht, Köln, 1971. 1.old.

1-én kelt szerződés 6. cikke a kö-

vetkezőképpen hangzik: „E szerző-

dés minden egyes részese kötelezi

magát, hogy jóhiszemű tárgyaláso-

kat folytat a nukleáris fegyverke-

zési verseny mielőbbi megszünte-

tése és a nukleáris leszerelés érde-

kében hozandó hatékony intézke-

désekről, valamint egy szigorú és

hatékony nemzetközi ellenőrzés

mellett megvalósítandó általános és

teljes leszerelési szerződésről”.

12 Másodszor megkülönböztethe-

tünk olyan pactum de negotiandót,

amely meghatározott területen

megkezdett tárgyalások folytatásá-

ra kötelezi a feleket rendszerint

minőségileg magasabb szinten.

Ilyen kötelezettségeket mindenek-

előtt a nemzetközi biztonságot és

fegyverzetkorlátozást érintő két-

és többoldalú szerződésekben talá-

lunk. Az 1971. február l.i „A

nukleáris és más tömegpusztító

fegyverek tengerfenéken és óceán-

fenéken, valamint ezek altalajában

való elhelyezésének tilalmáról szóló

szerződés 5. cikke szerint „az eb-

ben a szerződésben részes felek kö-

telezik magukat, hogy jóhiszemű

tárgyalásokat folytatnak további le-

szerelési intézkedésekről abból a

célból, hogy megakadályozzák a

fegyverkezési versenyt a tengerfe-

néken és az óceánfenéken, vala-

mint ezek altalajában”.

13 A tárgyalások továbbfolytatásának kö-

telezettsége a tárgyalási folyamat-

nak kontinuitását és dinamikáját

biztosítja. A pactuim de negotiando

további alfaja, amely esetleg a ko-

rábban említett általános tárgyalá-

si kötelezettség egy sajátos fajtá-

jának tekinthető, a szerződésben

megállapított konzultációs kötele-

zettség. így például a bakteriológiai

(biológiai) és toxin-fegyverek fej-

lesztésének, gyártásának és táro-

lásának eltiltásáról és megsemmi-

sítéséről szóló 1972. április 10 i szer-

ződésben részes felek „… kötele-

zettséget vállalnak arra, hogy ta-

nácskoznak és együttműködnek

mindazon kérdések megoldásában,

amelyek az Egyezmény célkitűzé-

12 Dokument zur Abrüstung 1917—

1976., Berlin, 1978. 322. old. (Vö.: 1970. évi 12. tvr.)

13 Völkerrecht, Dokumente, Teil 3.,

Berlin, 1973. 1199. old. (Vö.: 1972. évi 28.

tvr.) Hasonló, a tárgyalások folytatására

irányuló kötelezettséget tartalmaz a

Szovjetunió és az USA által kötött szer-

ződés a rakétaelhárító rakétarendszerek

korlátozásáról. (1972. május 26.) U. o.

1357. old.

seivel kapcsolatban vagy rendelke-

zéseinek alkalmazása során felmerülhetnek”

14 (5. cikk). A diplomáciai gyakorlatban a fordított eset ugyanígy megtalálható. így a bécsi

középeurópai haderőcsökkentési

tárgyalások előkészítéséről folyta-

tott megbeszélések záróközlemé-

nyében, amely 1973. június 28-án

kelt Bécsben, a következőt olvas-

hatjuk : „A konzultációk során a

felek megállapodtak, hogy tárgya-

lásokat folytatnak a közép-európai

haderők és fegyverzetek kölcsönös

csökkentéséről, valamint az ezzel

összefüggő intézkedésekről.”

15 Az állami gyakorlat tanulmányo-

zásából kiderül, hogy a hetvenes

években a pactum de negotiando

intézményét főleg fegyverzetcsök-

kentési és leszerelési kérdésekben

alkalmazták. Szinte minden jelen-

tősebb megállapodás ezekben a

kérdésekben tartalmaz pactum de

negotiandót.

16 Az említett példák alapján nem szabad azonban a pactum de negotiando túlértékelé-

sére következtetnünk, hiszen a le-

szerelési tárgyalások esetén rend-

kívül fontos kérdésekről van szó,

amelyek a nemzetközi jog alapel-

veivel és fontos két- és többoldalú

nemzetközi szerződésekkel szoros

összefüggésben állnak. Említsük

meg például a Szovjetunió és az

Egyesült Államok között 1972. má-

jus 26 án a rakétaelhárító rakéta-

rendszerek korlátozásáról kötött

egyezmény 11. cikkét, vagy pedig az

atomsorompó szerződés már tár-

gyalt 6. cikkét. Ezekből a dokumen-

tumokból azt a következtetést von-

juk le, hogy az érintett államok a

pactum de negotiando révén, nyil-

ván biztonságpolitikai érdekeikből

kiindulva, ki óhajtják fejezni érde-

keltségüket bizonyos tárgyalások

megkezdésében, illetve folytatásá-

ban. És éppen ez az, amit ily mó-

don nyilvánosságra kívánnak hoz-

ni. Nem értünk egyet ezért M. Vi-

rally álláspontjával, aki szerint a

pactum Tle negotiando megkötése

mögött az a megfontolás húzódik

meg, hogy a politikailag fontos szer-

ződések esetén a felek el kívánják

kerülni a közvélemény túlzott fel-u

Dokumente zur Abrüstung, i. m.

357. p. (Vö.: 1975. évi 11. tvr.) is u.

o.385. old.

18 E rendelkezés szerint a felek kö-

telezik magukat arra, hogy ,,a straté-

giai támadófegyverek korlátozásáról

szóló tárgyalásokat tovább folytatják”.

U. o.: 364. old. 322

17 A viták békés megoldásának

kérdésében is, ahol természetesen

a nemzetközi jog megfelelő alap-

elve döntő szerepet játszik, növek-

szik a pactuim de negotiaodo sze-

repe (sőt maga a viták békés elin-

tézésének elve is tartalmaz pactum

de negotiandót — a ford.). Erről

tanúskodik az a tény, hogy számos

szerződés tartalmaz ilyen megálla-

podást. Például az 1972. május 29-i

megállapodás „a Szovjetunió és az

Egyesült Államok közötti kapcso-

latok alapjairól” a következőket

tartalmazza: „A felek egymással

való kapcsolatukban mindig mér-

sékletet fognak gyakorolni és ké-

szek arra, hogy nézetkülönbségei-

ket tárgyalásokkal és békés esz-

közökkel rendezzék”.

18 Felvetődik a

kérdés, hogy ez esetben tényleg

pactum de negotiandóról vane szó,

hiszen „a felek … gyakorolnak” ki-

tétel meglehetősen általánosnak tű-

nik. Egyrészt kétségtelen, hogy ez

a pactum de negotiando nem

ugyanabból a fajtából való, mint a

fentebb a fegyverzetkorlátozás kap-

csán említett példák.

19 Másrészt azonban nincs semmi alap arra,

hogy az ilyen típusú megállapodá-

soktól mindenfajta jogi következ-

ményt megtagadjunk, és így jelen-

tőségüket leértékeljük. Az ilyen tí-

pusú megállapodásokat, bizonyos

megszorításokkal, „gyenge” pactum

de negötiandónak nevezhetjük,

amelyek azonban abban különböz-

nek a puszta szándékot kifejező nyilatkozatoktól,

20 programtételektől vagy óhajoktól, hogy ez utób-

biaknál a felek jogi kötelezettség

vállalására irányuló készsége

hiányzik. Nem pactum de negotian-

do éppen ezért, amit az 1972. május

30 i szovjet—amerikai közös köz-

leményben olvashatunk, mely sze-

rint mindkét állam kinyilvánítja

szándékát, hogy „a stratégiai táma-

17 M.Virally: Le principe de récipro-

cité dans le droit international contem-

porain, Reeuell des Cours, 1967. Tóin.

122. 53. old.

18 Völkerrecht. Dokumente, Teil 3.

Berlin, 1973. 1365. old. Hasonló rendel-

kezéseket más dokumentumokban Is ta-

lálhatunk, mint például az NDK és az

NSZK között közlekedési kérdéseikről

kötött 1972. május 26-i szerződésben.

U. o. 1343. old.

19 U. Beyerlin szerint ilyen esetekben

is pactum de negotiandoról van szó: i. m. 47. old.

20 Részletesebben lásd: P.Terz: A

nyilatkozatok, különösen a szándék-

nyilatkozatok és ajánlások egyes kérdé-

sei a nemzetközi kapcsolatokban, Przeg-

lad Stosunków Mi^dzynarodowych, 1979.

3. 35. old. (lengyelül).

dófegyverek korlátozásáról szóló

tárgyalásokat tovább folytatják és

a jóakarat szellemében járnak el.”

21 Hasonló megállapításra juthatunk

az 1970. augusztus 12.-i szovjet—

NSZK szerződés preaimbulumával

kapcsolatban, amelyben mindkét

állam kinyilvánítja szándékát,

hogy „szerződési formában fejez-

zék ki elhatározásukat együttmű-

ködésük megjavítására és elmélyí-

tésére, beleértve a gazdasági kap-

csolatokat, valamint a tudományos-

műszaki és kulturális kapcsolatokat

mindkét állam érdekében”.

22 Ezeknek a tételeknek legfeljebb morális

kötelező erőt tulajdoníthatunk.

23 Az ilyen esetekben az érintett ál-

lamok számára semmilyen jogi kö-

telezettség, illetve alanyi jog nem

keletkezik.

Az eddigi fejtegetések eredmé-

nyét a pactum de negotiando kö-

vetkező meghatározásában foglal-

hatjuk össze: A pactum de nego-

tiando az államok szerződésben

megállapított jogi kötelezettsége

arra, hogy az őket érdeklő kérdé-

sekben tárgyalásokat vagy konzul-

tációkat kezdjenek és folytassanak,

vagy a már megkezdett tárgyaláso-

kat tovább folytassák. A pactum

de negotiandóból nem keletkezik

kötelezettség arra, hogy a felek

megállapodásra jussanak. Ez utóbbi

már a pactum de contrahendo fel-

adata, amely kifejezés a postglosz-

szátorok szókincséből származott át

az utókorra.

2. A pactum de contrahendo lényege,

jellege és jelentősége a nemzetközi jogban

A pactuim de contrahendo lénye-

ge, hogy a felek jogi kötelezettséget

vállalnak egy bizonyos tárgyiban

szerződés megkötésére. Ezt az ál-

láspontot már a XIX. század végén

képviselte A. Rivier: „…pactum

de contrahendo, vagyis kötelezett-

ségvállalás, amelynél fogva a felek

vagy valamelyik fél egy nemzetkö-

zi szerződés megkötésére kötelezik

magukat”.

24 Jelenleg is ez az állás-

pont tűnik .uralkodónak. így pél-

dául a „Dictionnaire de la Termi-

21 Dokumente zur Abrüstung, i. m. 373. old.

22 Völkerrecht, Dokumente, 1. m. 1148.old.

23 Ebben egyetértünk W.Wenglerrel.

Ld.: Völkerrecht, Band I, Berlin(West)

stb. 1964. 238. old.

24 A. Rivier: Principes du droit des gens, Paris, 1895., 2 vol., 70. old.

nologie du Droit International” a

következőképpen határozza meg a

pactuim de contraihendót: „Egy

meghatározott tárgyban nemzetközi

szerződés megkötésére vonatkozó

kötelezettségvállalást tartalmazó

megállapodás, esetleg csupán a

szerződés bizonyos részletei tárgyá-

ban.”

25 Emellett magától értetődik,

hogy a tárgyalások folytatására

való kötelezettségvállalás beleér-

tendő a szerződés megkötésére vo-

natkozó kötelezettségvállalásba.

A döntő elem azonban itt a szerződés

megkötése. Ennélfogva felesleges a

tárgyalások folytatására való köte-

lezettség külön kiemelése.

26 Szerződések megkötésére vonatkozó’

kötelezettség a nemzetközi jog

egyes általános szabályaiból, pél-

dául a békés nemzetközi együttmű-

ködés elvéből (ENSZ Alapokmány

1. cikk (3), 55. és 56. cikk, illetve

az 1970-es ENSZ deklaráció) is le-

vezethető. Különösen említésre

méltó az ENSZ Alapokmányának 1.

cikkének (3) bekezdése, amely a

nemzetközi együttműködésre mint

a gazdasági, szociális, kulturális

vagy emberbaráti jellegű feladatok

megoldásának alapvető módjára

utal. Semmi kétség nem lehet az-

iránt, hogy a szuverén államok kö-

zötti együttműködés főként nem-

zetközi szerződések alapján képzel-

hető el. Ennek az elvnek nagyon

lényeges specifikuma, hogy az ál-

lamok nemzetközi jogilag

kötelesek békésen együttműködni, ehhez vi-

szont feltétlenül szükséges, hogy

nemzetközi szerződéséket kössenek

egymással. Ebből azonban egyálta-

lán nem következik, hogy az álla-

mok jogilag kötelesek lennének

bármely tárgyban, bármily fontos

legyen is az, bármely állammal

szerződéseket kötni. A békés nem-

zetközi együttműködés alapelve te-

hát nem határozza meg, hogy mi-

kor, kivel és miről kell az államok-

nak egymással szerződéseket köt-

25 Dictionnaire de la Terminologie du

Droit International, Paris, 1960. 435. old.

Az NSZK és Ausztria legkiválóbb nem-

zetközi jogászai is ezen a véleményen

vannak. Pl. : G.Dahm: Völkerrecht. i.

m. 66—67. old.; F. A.v. der Heydte:

Völkerrecht, I. Köln, 1958, 73. old. ; Menzel—Ipsen H : Völkerrecht, i. m. 76.old.; v. Münch : i. m. 233. old.; A.Verdross : Die Quellen des universellen

Völkerrechts, Freiburg, 1973. 43. old., il-

letve A. Verdross—Simma, 1. m. 275.old.

26 M. Loic egyebek között ezt írja:

„hogy a megegyezéshez eljussanak, tár-

gyalniuk kell, … A pactum de contra-

hendo megvalósításának első stádiuma

a tárgyalási kötelezettség”, i. m.: 383.old.

niök. Következésképpen ezen alap-

elv konkrét megvalósítása az egyes

szuverén államokra marad. Min-

den állam kötelezettséget vállalíhat

tetszése szerint megállapodások út-

ján vagy közvetve bármely tárgy-

ban más államokkal szerződések

megkötésére. Éppen erre a célra

áll rendelkezésiünkre a pactum de

contraihendo. A nemzetközi doku-

mentumok elemzése arra a követ-

keztetésiekre vezet, hogy általános-

ságban a pactum de contraihendo

következő típusait lehet megkülön-

böztetni: Először azt a formát,

amelyben az államok többé vagy

kevésibé formáihoz kötött nemzet-

közi szerződésben kötelezettséget

vállalnak, hogy az őket érintő kér-

désekben szerződéseket kötnek. így

például az 1974. február 7-én kelt

amerikai—panamai nyilatkozat a

két állam által megkötendő új Pa-

nama-csatorna-szerződésről olyan

rendelkezéseket tartalmaz, ame-

lyekből egyértelműen kiviláglik,

hogy egy különös fajtájú pactum de

contrahendót kötöttek a felek egy-

mással: A közös nyilatkozat tulaj-

donképpen egy pactum de contra-

hendo, amelyben a felek megálla-

podnak, hogy az 1903 óta közöttük

érvényben levő szerződést a Pana-

ma-csatorna övezetről új szerződés-

sel fogják helyettesíteni: „Kormá-

nyunk nevében a következő elvek-

ben állapodtunk meg: 1. az 1903-

ből származó szerződést és a hoz-

zájuk csatlakozó kiegészítéseket tel-

jesen új, a két tenger közötti csa-

tornára vonatkozó szerződéssel he-

lyettesítjük.”

27 Részben hasonló az

1950. június 6-án kelt közös dekla-

ráció a Német Demokratikus Köz-

társaság ideiglenes korimánya és a

Lengyel Köztársaság kormánya kö-

zött. Ebben a dokumentumban a

felek megegyeztek, hogy az Odera

—Neisse határt ki fogják jelölni. E

megállapodás végrehajtására egy

hónapon belül további szerződést

kötnek a felek, hogy a fennálló és

megállapított határt kijelöljék,

úgyszintén, hogy a határral össze-

függő más kérdéseket rendezzék.”

28 A pactum de contrahendo egy má-

sik válfaja esetén nem találunk

sem egyértelmű kötelezettségválla-

lást, sem pedig megállapodást. A

felek arra szorítkoznak, hogy kije-

\ ‘ ,

27 Ld. Archiv der Gegenwart, 1974./18. 537. old.

28 Dokumente zur Aussenpolitik der

DDR. Band I., Berlin, 1974. 332. old.

lentsék, szerződéseket fognak kötni. Az államok gyakorlatában viszonylag sok példát találunk ilyen

‘megállapodásokra. A Német Szö-

vetségi Köztársaság és az Olasz

Köztársaság között 1957. november

21-én kötött barátsági, kereskedel-

mi és hajózási szerződés szerint

mindkét fél arra kötelezi magát,

hogy intézkedéseket tesz a földrajzi

eredetmegjelölések védelmére a

kereskedelmi forgalomban. A to-

vábbiakban ugyanezen a helyen

(19. cikk 4. pont) leszögezik: „A

szerződő államok ezen kívül e kér-

désekben megállapodást fognak

kötni.”

29 A szövegösszefüggésből vi-

lágos, hogy a szerződő felek jogilag

kötelezték magukat, hogy új egyez-

ményt kössenek. Ettől az esettől

meg kell különböztetnünk azokat

az eseteket, amelyekben — mint ez

úgyszintén az összefüggésekből ki-

derül — pusztán csak általános cél-

kitűzést állapítanak meg, amelynek

nincsen jogi jelentősége. Erre pél-

da az 1961. szeptember 20-án a

Szovjetunió és az Egyesült Államok

képviselőinek megbeszéléséről ki-

adott közös nyilatkozat a leszere-

lési tárgyalások alapelveiről (ún.

(Zorin—McCloy-egyezmény), amely

többek között a következőt tartal-

mazza: „A tárgyalásokon résztvevő

államok a lehető leggyorsabban át-

fogó megállapodás elérésére és vég-

rehajtására törekszenek.”

30 Az ilyen közös nyilatkozatokat és célmeg-

határozásokat véleményünk szerint

egy jövendő szerződés tárgyának

kijelöléseként („Punktationen”) kell

értelmezni. Ugyanakkor figyelnünk

kell arra is, hogy az ilyen típusú

nyilatkozatokról eltérő vélemények

vannak a szakirodalomban. Míg pl.

L. Oppenheim a „punctationes” ki-

fejezésen pusztán egy jövendő szer-

ződés tárgyáról folytatott tárgya-

lást ért („ímere negotiations on the

dteims of a future treaty”

31 ), mások megelégszenek annyival, hogy itt

csupán egy szándékolt szerződés

tartalmára vonatkozó nyilatkozatot lássanak.

32 A két felfogás kö-

29 Bundesgesetzblatt der BRD, Teil

II. Nr. 38. 958. old. Hasonló rendelke-

zést találunk az NSZK, Franciaország

és Luxemburg között a Mosel folyón

való hajózásról szóló 1956. október 27-1

szerződés 56. cikkében. Ld.: F.

Berber: Völkerrecht, Dokumentensaanmlung,

Band I. München, 1967. 1584. old.

30 Dokumente zur Abrüstung, i. m.245. old.

31 L. Oppenheim—H.Lauterpacht:

International Law, Vol. I. London etc.1955. 890. old.

32 F. A.v. der Heydte : Völkerrecht,

i. m. 72—73. old.; E.Kron: i. m. 149. old.

zött annyiban nincs különbség,

hogy egyik szerint sem bírnak ezek

a nyilatkozatok vagy megállapodá-

sok jogi kötelező erővel. A döntő

kérdés itt nem annyira a nyelvi

megfogalmazás („kötelezik magu-

kat”, „szerződéseket kötnek”, „will”

vagy „shall conclude”), hanem sok-

kal inkább az államok tényleges

akaratának kiderítése atekintetben,

hogy jogilag kötelezni kívánták-e

magukat vagy sem.

Ami a pactum de contraihendo

tárgyát illeti, megállapíthatjuk,

hogy többnyire adminisztratív meg-

állapodásokra vonatkoznak. A het-

venes évek eleje óta azonban fel-

tűnő tendencia, hogy a pactum de

contrahendo megjelenik a gazda-

sági és tudományos szerződésekiben,

illetve részben a leszerelési és

fegyverzetkorlátozási megállapodá-

sokban. Az államközi kapcsolatok

fejlődése időközben a pactum de

contrahendo egy új, mondhatni ne-

gatív fajtájának kialakulásához is

elvezetett. Ennek lényege, hogy a

felek szerződési kötelezettséget vál-

lalnak arra, hogy bizonyos tárgy-

ban nem kötnek szerződéseket.

Ilyen rendelkezést tartalmaz a

Szovjetunió és a Szocialista Etiópia

között kötött barátsági és együtt-

működési szerződés: „A magas szer-

ződő felek kinyilatkoztatják, hogy

e szerződés rendelkezései nem áll-

nak ellentétben érvényes nemzet-

közi szerződésekből eredő kötele-

zettségeikkel, és kötelezik magukat,

hogy nem kötnek olyan nemzetközi

megállapodásokat, amelyek össze-

egyeztethetetlenek e szerződéssel.”

(Kiemelés a szerzőtől.)

33 A nemzetközi jogi szakirodalom-

ban olyan nézetek is találhatók,

amelyek a pactum de contrahendót

puszta tárgyalási ^telezettséggé

szűkítik. E nézet legismertebb kép-

viselője véleményünk szernt A.

Miaja de la Muela, aki azt vallja,

hogy a pactum de contrahendo

egyetlen joghatása, hogy a feleket

jóhiszemű tárgyalásokra kötelezi

anélkül, hogy emellett a szerződés

megkötésére kötelezettség keletkez-

nék. „… a pactum de contrahendo

a nemzetközi kapcsolatokban azt az

egyszerű joghatást hozza létre, hogy

a felek kötelesek jóhiszemű tárgya-

lásokat folytatni anélkül, hogy jog-

következményei a szerződés meg-

33 Idézve Neues Deutschland, 1978.

november 21. száma alapján.

324 kötésének kötelezettségéig terjed-

nének.”

34 E kérdéssel kapcsolatban

helyesnek látszik a már említett

1972. január 27-i választottbírósági

ítéletre utalni. Az ítélet 62. pontja

a nyugatnémet—görög választott-

bírói ítéletekből eredő követelések-

re vonatkozó tárgyalásokkal foglal-

kozik. Az 1953. február 27-i szer-

ződés 19. cikkével kapcsolatban a

bíróság kifejtette: „A 19. cikk pac-

tum de negotiand óként értelmezhe-

tő. A felek megállapodása ebben

az esetben nem pactum de contra-

hendo, amint ezt mi értelmezzük.

Ezt a megjelölést olyan esetekre

kellene fenntartani, amelyekben a

felek az egyezmény megkötésére is

kiterjedő kötelezettséget vállal-

nak.”

35 A választottbíróság abból

indult ki, hogy a felek kötelezett-

sége a köztük fennálló vita ismé-

telt megtárgyalására terjed ki. A

választottbíróság álláspontja sok-

ban hasonlít McNair nézetéhez, aki

elutasítja, hogy a pactum de cont-

rahendo kifejezést puszta tárgyalá-

si kötelezettség esetére is alkal-

mazzuk. Nyomatékkal hangsúlyoz-

za, hogy „the application to it of

the label pactum de contrahendo

can be misleading and should be

avoided”.

36 Amennyiben a pactum de cont-

rahendót jogi kötelezettségnek fog-

juk fel, fel kell tételeznünk, hogy

az nemzetközi szerződés,

37 még ha annak egy különös fajtája is.

38  A.Miaja de la “Muela: Pacta de

contrahendo en derecho international

publico, Revista Espanola de Derecho

Internacional, 1968. Vol. XXI. No. 2.

414. old. Egyébként már a XIX. század-

ban Bismarck az osztrák vámunióval

kapcsolatos tárgyalások kapcs’án kije-

lentette, hogy ,.a tárgyalásokat egy bi-

zonyos határidőn belül meg akartuk

kezdeni. Egy ilyen pactum de contra-

hendo ellen nem volt semmi kifogá-

som . . .” Ottó von Bismarck; Gedan-

ken und Eriufierungen, München, 1952.

275. old. Cc%Iidge amerikai elnök a

Tacna-Arica választottbífósági ügyben

kijelentette, hogy egy kifejezett pac-

tum de contrahendo csupán bona fide

tárgyalásra kötelez. Ld. F. Münch: Das Urteil Des IGH vom 20. Február 1969 über den deutschen Anteil am Festlandsockel in der Nordsee, ZaöRV,

Band, 29. (1969) 467. old. Ld. továbbá

I. v. Münch nézetét, aki szerint a pac-

tum de contrahendo csak tárgyalások-

ra kötelez: i. m. 8. old.

35 Archiv de Völkerrechts, i. h. 344.old.

36 McNair:The Law of Treaties, Oxford, 1961. 29. old.

37 Ez az értékelés uralkodónak tű-

nik. Ld. például Dictionnaire de la Ter-

minologie du Droit International, i. m.

437. old.; Oppenheim—Lauterpacht:

i. m. 890—891. old.; E.Menzel:

Völkerrecht, München, Berlin , 1962. 254. old.;

Verdross: Die Quellen … i. m. 43. old.

ás v. der Heydte: í.m. 73. old., B.Wabnitz:

Der Vorvertrag in rechtsge-

schichtlicher und rechtsvergleichender

Betrachtung, Diss. Münster, 1962. 1. old.

Ezért nem fogadható el a D. P.

Myers által kifejtett nézet, amely

szerint a pactum de contrahendo

csupán politikai ígéretnek, de nem

nemzetközi szerződésnek tekinthe-

tő

39 Ugyanez áll A. P. Sereni állás-

pontjára is, aki a pactum de cont-

rahendo hatékonyságát általános-

ságban kétségbe vonja: „Erősen

kétséges az olyan egyezmények ha-

tékonysága, amelyben a felek in

futuro megállapodásra kötelezik

magukat (agreement to agree)”.

40 A nemzetközi kapcsolatok gyakor-

latában még az sem ritka, hogy egy

pactum de contrahendo cum tertio

is hatékonynak bizonyul. A Szov-

jetunió és az NSZK által 1970.

augusztus 12-én kötött szerződés

aláírásakor a felek közös nyilatko-

zatot adtak ki, amely szerint a fe-

lek megállapodtak abban, hogy a

Szövetségi Köztársaság kinyilvánít-

ja „készségét arra, hogy a Német

Demokratikus Köztársasággal olyan

szerződést kössön, amely az állam-

közi szerződésekkel azonos kötele-

ző erővel fog bírni, olyannal, mint

a Német Szövetségi Köztársaság,

illetve a Német Demokratikus Köz-

társaság harmadik államokkar kö-

tött szerződései.”

41 E politikailag rendkívül fontos dokumentum alá-

írásakor vált csak világossá, hogy

a két német állam között egyenjo-

gúságon alapuló nemzetközi szer-

ződés jön majd létre, ami 1972. de-

cember 21-én meg is történt. Ugyan-

ez a kötelezettségvállalás elméleti-

leg formális nemzetközi szerződés-

ben is elképzelhető.

42 A pactum de contrahendót nemzetközi szerződésnek kell tekinteni, amely azonban

abban különbözik egyéb nemzetkö-

zi szerződésektől, hogy a feleket

olyan magatartásra kötelezi, hogy

a tulajdonképpeni szerződés létre-

jöttét nem akadályozhatják. Innen

nézve a tulajdonképpeni szerződés

„utószerződésnek” tekinthető, amely

egyértelműen materiális természetű

jogokat és kötelezettségeket tartal-

maz. Mindazonáltal a nemzetközi

szerződések jogáról szóló bécsi kon-

39 D. P.Myers : The names nad

scopes of treaties, AJIL, Vol. 51, (1957)

605. old.

40 A. P.Sereni : Diritto Internazionale, Milano, 1962. 1391. old.

41 Völkerrecht, Dokumente, i. m. 1151.old.

42 Ld. ehhez H.Kelsen : Principles

of International Law, 2d ed. New York,

etc. 1967. 483. old.: „ . . . egy nemzetközi

szerződés kötelezheti a szerződő felet,

hogy a jövőben egy másik. szerződést

kössön egy bizonyos tárgykörben, akár

a másik szerződő féllel, akár a har-

madik féllel.

venció 18. cikke csak bizonyos fenn-

tartásokkal alkalmazható a pactuim

de contrahendóra.

A pactum de contrahendo viszo-

nya a tulajdonképpeni „utószerző-

déshez” kettős: egyrészt a pactum

de contrahendo, ha nem is mate-

riális értelemben, önálló szerződés,

amelyet a pacta sunt servanda elve

szerint be kell tartani. Másrészt

azonban előkészíti a talajt a tulaj-

donképpeni szerződés megkötésé-

hez, emellett pedig a két szerződés

•tartalma között tárgyi összefüggé-

sek is vannak. Csak ez utóbbi ér-

telemben lehet a pactum de cont-

rahendót előszerződésnek tekinte-

ni. Ha azonban összefüggéseiből ki-

emeljük, teljesen önálló szerződés-

nek tekintendő. A nemzetközi jogi

szakirodalomban meglehetősen dif-

ferenciálatlanul tekinti a szerzők

többsége előszerződésnek

43 vagy ahhoz igen közelálló intézménynek

44 a pactum de contrahendót. Minden-

esetre megállapítható, hogy a pac-

tum de contrahendo bizonyosan

„átmenet egyrészt a kötelezettség-

gel nem járó tárgyalások és más-

részt a főszerződés között”.

45 A pactum de contrahendót továbbá meg

kell különböztetnünk a nemzetközi

•jogi keretszerződésektől, amelyek a

szerződés tartalmát általában vagy

esetleg egyes részeit konkrétan is

már megelőlegezik.

46 összefoglalásul a pactum de contrahendót úgy

határozhatjuk meg, mint az álla-

mok nemzetközi szerződésen ala-

puló kötelezettségét arra, hogy az

őket érintő kérdésekben nemzetközi

szerződést kössenek.

Végezetül utalnunk kell árra,

hogy mindkét j9gdntézménynek

megvan a maga sajátos, önálló he-

lye a nemzetközi kapcsolatokban,

amely minden hasonlóságuk elle-

nére elválasztja őket egymástól, hi-

szen egészen különböző funkciókat

látnak el. Ehhez képest mellékes,

hogy megtartjuk-e a pactum de

43 Ld. pl.: G.Dahm : i. m. 66. old.

(„Egy nemzetközi jogalany nemzetközi

szerződéssel további szerződések meg-

kötésére -kötelezheti magát.

Az ilyen tartalmú előszerződést pactum de cont-

rahendonak nevezzük.”) ; A.Verdross

és B.Simma : i. m. 275. old. („A pactum

de contrahendo az előszerződés egy al-

faja.”); E.Menzel : i. m. 266. old.: B.

Wabnitz : i. m. 1. old. Ellenkezőleg

v.Heydte : i. m. 78. old.

44 Például Oppenheim—Lauterpacht:

i. m. 890—891. old. ; Sereni: i. m. 1390.old.; Kron : i. m. 13. old. Kron : u. o. 2. old.

46 Ld. részletesebben: E. G.Leube : Rahmenverträge mit privatrechtlichen

Ausfüllungsgeschaften, Göttingen, 1967.

7., 8. és 91. old.