Körülmények alapvető megváltozása szabályának elhatárolása az 1969. évi bécsi egyezmény néhány rendelkezésétől,

Terz, Panos A körülmények alapvető megváltozása szabályának elhatárolása az 1976. évi bécsi egyezmény néhány rendelkezésétől,

JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY,1977/XXXII/3, 162-169

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

Zeitschrift des Ausschusses für Staats- und Rechtswissenschaften der Ungarischen Akademie für Wissenschaften

Periodical of the Legal and Administrative Sciences Committee 6f the Hungárián Academy of Science

 

Az államközi szerződések egyik legfonto-

sabb feladata, hogy tartós nemzetközi kapcsola-

tokat teremtsenek. A nemzetközi kapcsolatok

dinamikája azonban azt eredményezi, hogy a

viszonylag gyors változások következtében a

szerződések meghaladottakká válnak. A szerző-

dések elavulása új helyzetek kialakulásához ve-

zet, hiszen a jog alapját képező viszonyok sem

időtlenek, hanem folyamatosan változnak. Ebből

a tényből a nemzetközi szerződések jogára le-

vonható a következtetés, hogy a meghaladott és

az új feltételeknek már nem megfelelő szabályo-

kon történő túllépés az, ami a megváltozott kö-

rülmények között biztosítani képes a szerződé-

sek további létezését.

1

Erre már csak azért is

szükség van, mert az alapvető változások nyo-

mán olyan ellentmondások keletkeznek a meg-

haladott szerződési kötelezettségek és az új vi-

szonyok illetve körülmények között, amelyek az

állaimközi kapcsolatokban feszültséget és veszé-

lyes helyzetek kialakulását eredményezhetik. Az

ilyen jellegű ellentmondások megoldásának

egyik eszköze a körülmények alapvető megvál-

tozásának szabálya, amely ebben az értelemben

és ebben a funkciójában rendkívüli kisegítő eszköz

2

és amely biztonsági szelepként is felfogható.

Az azonban elképzelhetetlen, hogy valamely ál-

lam számára, amely részese számos, a világbéke

és a nemzetközi biztonság megőrzését szolgáló

egyetemleges és többoldalú egyezménynek,

ezekből a tagsági viszonyokból ilyen jellegű te-

her szármázhassák. így aligha található olyan

nyomós érv, amely következtében a körülmé-

nyeik alapvető megváltozásának szabálya az

ilyen jellegű egyezményekre alkalmazást nyer-

ne. Ezért ezeknél nem érvényesülhet a körülmé-

nyek alapvető megváltozásának szabálya, hanem

— kivételes esetekben — a szerződésben meg-

határozott kilépési lehetőségekkel lehet élni.

A nemzetközi szerződések jogáról szóló bé-

csi konvenció 62. cikke feljogosítja a feleket ar-

ra, hogy a szerződés megkötésekor fennálló kö-

rülményeknek a későbbiek során történő

alap-* (Clausula rebus sic stantibus —

Szerk.)

1

Tunkin, G. I. szovjet nemzetközi jogász bizonyos

fokig általánosítva ezt a problémát, rámutatott arra,

hogy amennyiben egy jogszabály ellentétbe kerül a

társadalmi fejlődéssel, akkor a jogszabály nem akadályozhatja meg e fejlődési folyamatok illetve erők érvényre jutását. Yearbook of the International Law Comission (ILC-Yearbook), 1963, Vol. I. 145. old.

2

A körülmények alapvető megváltozása szabályá-

nak ezt az aspektusát az ENSz Nemzetközi Jogi Bizottsága (ILC) kommentárjában abból a szempontból emelte ki, hogy ez a szabály ösztönzésként is használható,amellyel a másik szerződő felet kompromisszumra lehet késztetni. United Nations Conference on the Law of Treaties, Official Records, Vienna 1968/1969, A/Conf.

39/11/Add. 2, 78. old.

Vető és előre nem

látható megváltozása esetén

a szerződést megszüntessék, attól visszalépjenek

vagy alkalmazását felfüggesszék. Egy ilyen lé-

pés azonban csak akkor tehető, ha ezeknek a

körülményeknek a fenntartása képezte a lényegét

annak, hogy a felek a szerződés kötelező ha-

tályát magukra nézve elismerték, és ha a válto-

zás hatására alapvetően megváltozik a szerződés

alapján még teljesítendő kötelezettségek mérté-

ke. Ugyanezen cikk 2. b. pontja azonban ki-

mondja, hogy a körülmények alapvető megvál-

tozására nem lehet hivatkozni, ha a változások

az erre hivatkozó fél magatartása miatt követ-

keztek be. Ezáltal érvényre jut a venire contra

factum proprium elve, tehát az, hogy egyik fél

sem juthat előnyhöz saját jogellenes magatartá-

sa folytán. Azoknál a szerződéseknél, amelyek

határvonalat állapítanak meg, ugyancsak nem

alkalmazható a körülmények alapvető megvál-

tozásának szabálya (2. a. pont.)

3

. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Nemzetközi Jogi Bizottsága (ILC) a korábban szokásos „Clausula rebus sic stantibus” formulát azzal a megokolással vetette el, hogy a múltban ezt hallgatólagosan a szerződések résziének tekintették

4

, amely viszont önkényeskedést tett lehetővé. Ennek, a nemzetközi kapcsolatok fejlődése által megha-

ladottá vált szubjektív doktrínának a veszélye

abban rejlett, hogy bármely szerződést meg-

szűntnek lehetett tekinteni pusztán azon az ala-

pon, hogy változások következtek be. Az ILC to-

vábbá arra törekedett, hogy a körülmények

alapvető megváltozásának elvét alkalmazási te-

rületének körülhatárolásával objektívebbé tegye.

A körülmények alapvető megváltozásának el-

ve csak kivételesen alkalmazható, amit különö-

,sen a szocialista államok képviselői hangoztattak

az ILC-ben folyó munka során

5, de a szakirodalomban is kialakult ilyen álláspont

6

. Ez a norma nem csodaszer, amely segítségével a fennálló szerződéseket felül lehetne vizsgálni és amenynyiben szükséges, meg lehetne szüntetni. Az ál-

lamközi szerződéses kapcsolatokban lehetőség

van más eszközök alkalmazására is, amelyek se-

gítségével a megfelelő előfeltételek megléte ese-

tén a szerződések megszüntethetők

7

.Következésképpen elhibázott lenne ennek a normának

3

2) jegyzet, 297. old.

4

2) jegyzet 78. old.

5

Így pl. a szovjet képviselő 1968-ban. UN-DOC.

A/Conf. 39/11, 368. old.

6

Példaként különösen Haraszti említhető.

Haraszti György: Somé Fundamental Problems of the Law of Treaties, Budapest 1973. 402. old.

7

Tunkin,G. I. 1963-ban az ILC-ben e norma je-

lentőségét viszonylagossá tette, amennyiben rámutatott,

hogy ez csak kiegészítő eszköz a szerződések felülvizs-

gálatához. ILC-Yearbook, 1963. Vol. I. 155. old.

1977. március hó változásának viszonylag csekély valószínűségű

előfordulását. Másrészt nem hagyható figyelmen

kívül, hogy kizárt a teljes jövőbeli fejlődés és az

összes eshetőség pontos előrelátása, amit különö-

sen hosszúlejáratú szerződések feltételeznek. En-

nek következtében lehetséges kellene hogy le-

gyen, hogy a szerződéses rendelkezésekkel

fel nem ölelt jövőbeli változásokra a körülmények

alapvető megváltozásának szabálya mégis alkal-

mazásra kerüljön.

A bécsi konvenció 62. cikk 3. pontja lénye-

gében negatív módon fogalmazza meg az 54.

cikka) pontjában foglalt szabályt, amely lehe-

tővé teszi, hogy a szerződés rendelkezéseinek

megfelelően a szerződés megszűnjék, vagy hogy

attól valamelyik fél visszalépjen. Itt szerződés-

ben megszabott feltételekről’ van szó, amelyek

összefüggésben állhatnak valamilyen határidő-

vel, általában egy meghatározott esemény vagy

akár meghatározott változások bekövetkeztével.

Az említett visszalépési vagy megszűnési

feltételektől megkülönböztetendő a gazdasági

jellegű szerződésekben található eltérési zára-

dék, amely egyetlen következménye a szerződés

felfüggesztése, tehát nem általános megkérdő-

jelezése. Ez azt jelenti, hogy a záradék hatása

magában a szerződésben körülhatárolt, kivételes

helyzetekre korlátozódik. Példaként említhető

az 1947. október 30.-án kötött Általános Vám-

és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XII. és

XIV. cikkelye. A XII. cikkely a fizetési mérleg-

ről rendelkezik. Kimondja, hogy kivételes hely-

zetekben külföldi pénzügyi helyzete és kifizetési

mérlege megóvása érdekében bármelyik szerző-

dő fél korlátozhatja a bevitelre engedélyezett

áruk mennyiségét vagy értékét, amelyek esetén

az ilyen korlátozás megengedett: éspedig hogy

„(i) valutatartalékai jelentős csökkenésének ve-

szélyét megelőzze, vagy a csökkenést megállít-

sa; vagy (ii) ha a szerződő fél igen alacsony va-

lutatartalékkal rendelkezik, biztosítsa a tartalé-

kok növekedésének méltányos ütemét”

19

. A  XIV. cikkely egy olyan eltérési záradékot tartal-

maz, amely kimondja, hogy a nemzetközi keres-

kedelmi és fizetési forgalom egyensúlyának lé-

nyeges és általános zavara esetén bármely szer-

ződő fél, amely a XII. cikkely alapján korláto-

zásokat alkalmaz, e korlátozásokon enyhíthet, és

eközben eltérhet a XIII. cikkely rendelkezései-

től oly mértékben, amely szükséges ahhoz, hogy

kontingensen felül pótlólagos behozatalra kerül-

hessen sor (a szerző kiemelése).

Míg az eltérési záradék

általában a szerződéses rendelkezések felfüggesztéséhez vezet, addig

a

szükséghelyzetre vonatkozó záradék a szerző-

dés megszűnését eredményezi. A nemzetközi

szerződéses gyakorlatban viszonylag gyakran

használják fel a szükséghelyzetet, mint olyan al-

kalmat, amely mentesít a szerződéses kötelezett-

19

Berber,F.: Völkerrecht, Dokumentensammlung,

Bd. I. München, 1967, 1198. old. 20

19) jegyzet, 1204. old.  ségek alól. Példaként említhető a nemzetközi

polgári repülésről 1944. április 7.-én aláírt

egyezmény, amelynek 89. cikke kimondja: „Há-

ború esetén az Egyezmény rendelkezései nem

érinthetik a Szerződő Államok cselekvési Sza-

badságát, akár hadviselő felek, akár semlegesek.

Ugyanez az elv vonatkozik arra a Szerződő Ál-

lamra, amely szükséghelyzetben

lévőnek nyilvánítja magát, és ezt a tényt a Tanács tudomására

hozza.”(a szerző kiemelése).

Az a felfogás, hogy a szerződés megszűné-

séről, felfüggesztéséről, valamint a szerződéstől

való visszalépésről rendelkező szerződéses kikö-

tések még akkor sem tartoznak a körülmények

alapvető megváltozása szabályának alkalmazási

területéhez, ha változásokkal vannak összefüg-

gésben, a nemzetközi jogban nem egyértelmű-

en elfogadott. így pl. W. M. Sursalov szerint

a clausula rebüs sic stantibust a nemzetközi köz-

jogi szerződésekben eleve feltételezik és hatása

bizonyos feltételektől függ

22

.Elsősorban burzsoá  jogászok beszélnek a szerződésileg rögzített fel-

tételeknél egy „intézményesített”vagy „jogszabályba foglalt”

24

clausula rebus sic stantibusról. Ennek az elvnek ilyen felfogását összefüg-

gésbe hozzák azzal a néhány szerződésben rög-

zített eljárással, amely azt célozza, hogy a szer-

ződés alkalmazásával vagy értelmezésével kap-

csolatos vitás esetet a felek egy választott fórum

elé terjesszék. Egy ilyen eljárás a clausula rebus

sic stantibusra történő hivatkozást kizárná

25

.Példaként említhető többek között a Benelux

Gazdasági Unióról szóló egyezmény 44. cikke,

amely kimondja, hogy amennyiben valamely vi-

ta a Miniszteri Bizottság keretében nem oldható

meg, akkor akár a felek közös megkeresése, akár

egyoldalú kérelem alapján az ügyben választott-

bíróság dönt.

26

A körülmények alapvető megváltozásának

szabályát vizsgálva ezt a normát elhatároltuk a

21

19) jegyzet, 97. old. A szükséghelyzetet, mint a

szerződéses kötelezettségek alól mentesítő okot, a szovjet nemzetközi jogászok is elismerik. Ld.:

Sadorosny,G.: Békés egymás mellett élés és a nemzetközi jog (orosz

nyelven), Moszkva ,1964, 273. old. továbbá

Filippov,S.: A nemzetközi szerződés kikötései az elméletben és a

gyakorlatban (orosz nyelven) Moszkva, 1958, 81. és 85.old. Sursalov

V. M.: A nemzetközi szerződések ha-

tékonyságának feltételei (orosz nyelven) Moszkva, 1957, 123. old.

22Sursalov,V. M.: A nemzetközi szerződések ha-

E.van Bogáért.Törekvései arra irányulnak, hogy e

norma egyoldalú alkalmazását elkerülje. Véleményem szerint ezáltal a körülmények alapvető megváltozásának szabálya a szerződés revíziójával válik azonossá.

Ld.: Le sens de la clause „rebus sic stantibus” dans le droit du gens, Revue Générale de Droit International Public, 1966, No. 1., 49. old. így pl.

Gentzcke,B. K. monográfiájában: Aus-

weich- und Katastropheraklauseln im internationalen Wirtschaftsrecht, Göttingen, 1959, 173—177. old. Véleménye szerint az eltérési klauzula célja a clausula re-

bus sic stantibus pontosítása, meghatározott alkalmazási esetekre tartalmának világos körülhatárolása és ezáltal normába foglalása.

25

23)jegyzet, 71. old.

26

19) jegyzet, 602. old.

166

visszalépés és a megszűnés szerződésben megha-

tározott eseteitől. Itt nyert ismereteink teljes

egészében alkalmazhatók a körülmények alap-

vető megváltozásának szabálya és a felmondás

közötti viszonyra is, kiváltképpen, hogy utóbbi

túlnyomórészt szerződéses kikötésként szerepel,

így a bécsi konvenció 54. cikke szerint egy nem-

zetközi szerződés rendelkezéseivel összhangban

felmondással is megszüntethető. Sőt az 56. cikk

értelmében lehetséges az egyoldalú és elfogadás-

ra kötelezett akaratnyilatkozat formájában meg-

jelenő felmondás a szerződés kifejezett rendel-

kezése hiányában is. Ennek mindenesetre előfel-

tétele, hogy a szerződő felek a felmondás lehető-

ségét meg kívánták adni, vagy hogy a felmon-

dás joga a szerződés természetéből és olykor a

szerződéskötés körülményeiről is következzék.

Szerződéselméleti szempontból érdekes kér-

dést jelent a bécsi konvenció 56. cikk 1. a) pont-

ja. amely a szándék megállapítása esetén lehető-

vé teszi a felmondást. Először is ez a rendelkezés

bizonyos vonatkozásban kiegészíti a 62. cikk 1.

pontját, mert míg utóbbi a körülmények előre

nem látható meigváltozásából indul ki, addig

előbbinél a felmondási klauzula hiánya esetére

a felmondási szándék szolgál a felmondás lehe-

tőségének alapjául. Itt abból a megfontolásból

kell kiindulni, hogy a szerződő feleknek szándé-

kukban áll a felmondás, tekintettel arra, hogy

— mégha csak egészen általában is — olyan

meghatározott események, tehát változások be-

következtével számolnak, amelyek az ilyen jel-

legű felmondásnál nem feltétlenül bizonyulnak

alapvetőnek. Másodszor a felmondással élő szer-

ződő fél az 56. cikk 2. pontja szerint felmondási

szándékát legalább tizenkét hónappal korábban

köteles tudtul adni. Ezzel kapcsolatban elfogad-

ható az a vélemény, hogy itt nem lehet szó szük-

séghelyzetről

27

. Harmadszor a felmondás sem

mint kifejezett rendelkezés, sem mint szándék,

nem zárhatja ki a körülmények alapvető meg-

változása szabályának alkalmazását

28

. Kizárás csak azzal kapcsolatban lehetséges, amire a fel-

mondás vonatkozik vagy vonatkozhat. Negyed-

szer a hallgatólagos felmondásra vonatkozó ren-

delkezésből következtetni lehet arra, hogy a

szerződés stabilitásának nincs abszolút jellege.

A szerződéstől való visszalépésre vagy a

szerződés megszűnésére vonatkozó klauzulák

adott körülmények között általános fenntartá-

sok formájában is létrejöhetnek. Ez a lehetőség

indirekt módon levezethető a bécsi konvenció 19.

27

Liszitzin,O. J.: a felmondási határidőből kiin-

dulva, a szükséghelyzet alkalmazását kizárja. Ld.: Treatise and Changed Circumstances (Rebus sic stantibus),

American Journal of International Law, 1967, No. 4.

920. old.

28

Wengeler,W. ezzel ellentétes véleményt képvi-

sel: egy felmondás, különösen ha össze van kötve a

szerződés revíziójára irányuló tárgyalásokkal, kizárj a clausula rebus sic stantibusra történő hivatkozást.

Ld.: Völkerkecht, Bd. I. Berlin (West) 1964, 375. old.

Hasonló véleményen van D. Anziíotti is. Lehrbuch des Völkerrecnts, Bd. 1., Berlin und Leipzig 1929, 357. old.

cikk

b) pontjából. Az államközi szerződéses kap-

csolatokban olykor közvetlenül a szerződések-

ben élnek fenntartásokkal. Példaként említhető

a nemzetközi légi járatok átmenő forgalmáról

1944. december 7.-én aláírt egyezmény I. cikké-

nek 5. szakasza, mely szerint: „Mindegyik Szer-

ződő Állam fenntartja magának azt a jogot, hogy

megtagadja vagy visszavonja a másik Állam lé-

giközlekedési vállalatának adott hozzájárulást

vagy engedélyt, ha nincs meggyőződve arról,

hogy a tulajdon túlnyomó többsége vagy a tény-

leges ellenőrzés a Szerződő Állam állampolgárai-

nak kezében van . . ,”

29

. Hasonló jellegű fentartást tartalmaznak az

olyan rendelkezések is, mint a stratégiai táma-

dófegyverek időleges korlátozásáról 1972. május

26.-án kötött szovjet—amerikai egyezmény

VIII. cikke, amelyben rögzítették a szerződő fe-

leknek azt a jogát, hogy visszalépjenek a szerző-

déstől, amennyiben rendkívüli körülmények or-

száguk „létfontosságú érdekeit” veszélyeztetik

30 Ezek a kvázi fenntartások nem cserélendők

össze a tulajdonképpeni, valódi fenntartásokkal,

amelyek egy szerződés aláírásakor, ratifikációja-

kor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ah-

hoz való csatlakozáskor tehetők.

Mindenekelőtt megállapítható, hogy a fenn-

tartás és a körülmények alapvető megváltozásá-

nak szabálya között lényeges különbség van: a

fenntartás a bécsi konvenció 19. cikke

a) pontja értelmében a szerződésben kizárható. így pl. az atomfegyverek Dél-Amerikában történő alkal-

mazásának tilalmáról, 1967 február 14.-én kötött

szerződés 27. cikke kimondja, hogy: „Ehhez a

szerződéshez fentartások tétele nem megenge-

dett”.

31

Ezzel szemben a körülmények alapvető

megváltozásának szabályát nem lehet kiizárni,

mert ennek alkalmazásáról nem lehet lemondani.

Itt azt kell világosan látni, hogy nincs olyan ál-

lam, amely önként lemond a jövőbeli változá-

soknak más államokkal kötött szerződéseire gya-

korolt befolyásáról, tekintettel arra. hogy egy

ilyen jellegű szerződéses lemondás adott körül-

mények között elviselhetetlen terhet jelenthet

az állam számára, sőt előfordulhat, hogy létét is

fenyegetheti. A körülmények alapvető megvál-

tozásának szabálya, az előbb mondottaktól füg-

getlenül is elsőbbséget élvez olyan szerződéses

kikötésekkel szemben, amelyekkel a felek az

esetleges jövőbeli változásoknak a megkötött

szerződésekre gyakorolt hatását kívánják kizárni

32

. Ha ennek a normának a kizárása egy, az

államközi szerződéses kapcsolatok szempontjá-

ból fontos szerződésben, nevezetesen a bécsi

29

19) jegyzet, 1924. old.

30

16) jegyzet, 1362. old.

31

16) jegyzet, Bd. 2. 961. old.

32

Ld. ehhez, ha kissé módosítva is,

Berber,F. álláspontját, aki szerint egy olyan értelmű ígéret, hogy

a fél nem hivatkozik a clausula rebus sic stantibusra,

a maga részéről ismét csak a clausulának van alávetve.

Lehrbuch des Völlkerrechts, Bd. I. München 1960 462 old.

167 konvencióban nem is volt lehetséges, akkor

ugyanez, egy speciális szerződésben éppen olyan

kevéssé lesz léhetséges.

Kiemelendő továbbá, hogy fenntartással a

körülmények alapvető megváltozása nemzetközi

jogi szabályának hatását a fenntartással nem

érintett kérdésekre nem lehet kizárni. A nem-

zetközi jogi irodalomban

33

a körülmények alapvető megváltozásának szabályát némelykor hall-

gatólagos fenntartásnak tekintik. Ez a felfogás

nyilvánvalóan arra a meghaladott szubjektív el-

méletre támaszkodik, mely szerint a clausula re-

bus sic stantibus minden szerződésben benne-

foglaltatik; éppen ezért ezt a felfogást el kell

utasítani.

A körülmények alapvető megváltozásának

szabálya megkülönböztetendő továbbá a szerző-

dések módosítására (revíziójára) és felülvizsgá-

latára vonatkozó rendelkezésektől. A szerződő

felek érdekeik védelmének figyelembevételével

a jövőben is vesznek fel szerződéseikbe módosí-

tást lehetővé tevő rendelkezéseket. E rendelke-

zéseknek az a feladatuk, hogy az állandóan vál-

tozó objektív realitáshoz való igazodás céljából

lehetővé tegyék a szerződések megváltoztatását

és kiegészítését. Néhány szerződés ilyen jellegű

rendelkezéseiben kifejezetten figyelemmel

vannak a várható változásokra. A Németor-

szágról szóló szerződés 10. cikke például kifej-

ti, hogy „az aláíró államok e szerződés és a ki-

egészítő szerződések rendelkezéseit felülvizsgálják:

b) minden olyan helyzetben, amikor az ösz-

szes aláíró állam felfogása szerint az e szerződés

hatálybalépésekor fennálló körülményeikhez ké-

pest alapvető jellegű változások következtek be.”

34Az ilyen jellegű revíziós klauzula és a kö-

rülmények alapvető megváltozásának szabálya

között azonosság fedezhető fel: mindkét rendel-

kezés érvényesítésének előfeltétele alapvető vál-

tozások bekövetkezte. Az itt idézett szerződés 10,

cikke egy szerződésben meghatározott revíziós

rendelkezés, amellyel a körülmények alapvető

megváltozásának objektív jellegű normája nem

zárható ki. Ez még fokozottabb mértékben áll

azokra a revíziós klauzulákra, amelyék a legki-

sebb mértékben sem utalnak változásokra. A

fent elmondottak fényében nem követhető az a

néhány jogász által képviselt álláspont, mely

szerint azokra a szerződésekre, amelyek revíziós

vagy választottbírósági klauzulát tartalmaznak,

semmilyen kiegészítő clausula rebus sic stanti-

bus nem vonatkozhat, mivel az előbbiek amúgy

is magukban foglalják az esetleg előforduló le-

hetséges eseteket

33

.3:1Példaként említhetők: Jogi szakszótár (orosz

nyelven) 2. kötet, második kiadás, Moszkva, 1956, 319.old.,Lewin—Kaljusnaja:Völkerrecht, Lehrbuoh, Berlin, 1987, 105. old.,Sauer,W.: System des Völkerrechts,Bonn, 1952, 389. old.

Fauchille,F.: Traité de droit intern a tional public, Paris, 1926, t. I. 384. old.

3,1

16) jegyzet Teil 2, 555. old.

3″‘ E nézet védelmezői közül kiemelendők:

Connel, D. O.: International Law, Vol. I. London 1965, 297. old.és Fleischhauer,aki az NSZK képviselője volt a bécsi

A körülmények alapvető megváltozásának

szabály a-és a szerződésben meghatározott vagy

általában megállapodáson nyugvó revíziós lehe-

tőségek között három vonatkozásban állapítható

meg eltérés. Először is a revízió lehetősége a

szerződő felek egyetértésén alapszik, mégpedig

konkrét szerződéses rendelkezés vagy a felek kü-

lön megállapodása formájában. Ezáltal a szerző-

dés revíziója feltételezi a másik fél hozzájárulá-

sát. Néhány szerződésben kifejezett utalás tör-

ténik a másik fél hozzájárulására, mint pl. az

1959. december l.-i Antarktisz szerződés XII.

cikkében. Eszerint a rendelkezés szerint a szer-

ződés mindenkori megváltoztatása vagy kiegé-

szítése „a szerződő felek egyhangú határozatá-

tól” függ

36

.

Ezzel szemben a körülmények alapvető

megváltozásának szabálya alkalmazása során

nem követeli meg feltétlenül a másik fél hoz-

zájárulását, mivel ellenkező esetben ennek a

normának az államközi szerződéses kapcsolatok-

ban nem lenne létezési jogosultsága. Másodszor

a szerződésben meghatározott revíziós rendel-

kezések a legtöbb esetben közvetlenül kapcso-

lódnak egy viszonylag átfogó eljárási mechaniz-

mushoz, mint pl. az ipari tulajdon védelmére

1883. március 20.-án kötött Párizsi Uniós Egyez-

mények 1967. július 14.-i szövege, amely igen

aprólékos revíziós rendelkezéseket tartalmaz

37 Ezzel szemben a körülmények alapvető megvál-

tozásának szabályára történő hivatkozáshoz

nincs szükség az ilyen jellegű eljárási szabályok

figyelembe vételére. Harmadszor eltérések van-

nak a következmények tekintetében is. Míg a

körülmények alapvető megváltozására történő

hivatkozás a szerződés megszűnéséhez, az attól

való visszalépéshez, vagy alkalmazásának felfüg-

gesztéséhez vezet, addig a revíziós rendelkezé-

sek egyedüli következménye egy szerződéses

rendelkezés megváltoztatása, illetve új rendel-

kezéssel történő felváltása, ami a szerződésnek

az új adottságokhoz való hozzáigazítását célozza.

Elhatárolandó továbbá a körülmények alap-

vető megváltozásának szabálya a szerződés tel-

jesítésének hirtelen lehetetlenülésétől, amit a bé-

csi konvenció 61. cikke szabályoz. Ennek a ren-

delkezésnek a lényege abban áll, hogy: a lehe-

tetlenülés „a szerződés végrehajtásához elenged-

hetetlenül szükséges tárgy tartós eltűnése vagy

megsemmisülése folytán következett be.”

38

Ez az előfeltétele annak, hogy egy szerződő fél a

szerződés teljesítésének lehetetlenülésére, mint

a szerződés megszűnésének, az attól való vissza-

lépésnek vagy alkalmazása felfüggesztésének in-

dokára hivatkozhasson.

szerződésjogi konferencián. Álláspontját ld.: United Nations O’cmference on tíhe Law of Treaties, Second session, Vienna, 9. April—22. May 1969, Officiail Records.

119. old.

36 18) jegyzet, Teil 2. 689. old.

37 16 jegyzet, Teil 1. 45. old.

38 2) jegyzet 297. old.

168 A gyakorlatban a konvenció e rendelkezé-

se szempontjából többek között számításba jö-

hetnek a következő esetek: egy folyó kiszáradá-

sa, egy sziget elsüllyedése, egy gát vagy egy erő-

mű megsemmisülése, feltéve, természetesen

hogy ezek a szerződés teljesítéséhez elengedhe-

tetlenek. Valamely terület eltűnésére példaként

lehet említeni a Szicíliától 25 mérföldre délre

fekvő sziget, Grechema elsüllyedését, ami éppen

akkor történt, amikor arról folyt a vita, hogy a

sziget mely állam tulajdonát képezi. Egy másik

esetben Trinidad közelében süllyedt el egy kis

sziget, amelyen pár nappal korábban vonták fel

a brit lobogót

39  Itt nyilvánvalóan olyan esetek-

ről van szó, amikor a szerződés teljesítésének

lehetetlenülése abszolút abban az értelemben,

hogy a szerződés tárgya megsemmisült és pót-

lása lehetetlen.

Feltételezhető, hogy az ilyen események

általában az „erőhatalom”, másszóval valami-

lyen természeti katasztrófa következményei (or-

kán, villám, zivatar, szárazság stb.). Az „erőha-

talom” intézménye különben számos nemzetkö-

zi szerződésben említésre kerül, mégpedig eo

nominae vagy közvetett módon, mint „termé-

szeti katasztrófa”. A parti tengerről és a csatla-

kozó övezetről 1958. április 29,-én aláírt egyez-

mény 14. cikk 3. pontja szerint valamely parti

állam felségvizein történő békés áthaladás csak

akkor foglalja magában a tartózkodást és a hor-

gonyzási, ha „ez a normális hajózáshoz tartozik

vagy erőhatalom, illetve tengeri veszély ezt

szükségessé teszi.”

40 Gyakran történnek utalások nemzetközi szerződésekben „természeti ka-

tasztrófákra” vagy „természeti eseményekre”,

mint pl. az 1868. október 17.-én kötött mannhel-

mi revideált Rajnahajózási Akta 1963. novem-

ber 20.-i szövegének 9. cikkében

41 az 1936. szeptember 20-án aláírt montreux-i Tengerszoros egyezmény 16. cikkében

42, valamint a Nemzet-

közi Gabonaegyezmény revíziójáról és kiterjesz-

téséről 1953. április 13.-án aláírt megállapodás

X. cikk 1. pontjában

43

. Ilyen értelmű utalások bilaterális szerződésekben is találhatók, mint pl.

az NDK és az NSZK kormányai között a polgá-

ri személyek és javak NSZK és Nyugat Berlin

közötti tranzitforgalma tárgyában 1971. decem-

ber 17.-én kötött egyezmény 13. cikk 3. pontjában

44 és az NDK és az NSZK közötti forgalom

kérdéseiről 1972. május 26.-án kötött egyezmény

33 Filippow; 21) jegyzet, 78. old.

40 16) jegyzet, Bd. 2. 656. old.

41

Amennyiben útközben természeti események

vagy más elkerülhetetlen véletlen következtében szükségessé válik a rakomány megváltoztatása, és e célból

a zár felnyitása, a hajó kapitányának ezt megelőzően

a legközelebbi vámhivatalnokhoz kell fordulnia, és be kell várnia annak tájékoztatását.”

Berber,F. 19. jegyzet, 1503. old.

42 „Hajókár vagy tengeri veszély esetét kivéve a

tengerszorosokban hadihajók nem tartózkodhatnak

hosszabb ideig, mint amennyi az áthaladáshoz szükséges.”

Berber,F. 19) jegyzet, 1473. old.

43 Bundesgestzblatt, 1953. Teil II, Nr. 12, 221. old.

44 16) jegyzet, Teil 3., 1280. öld.

19. cikk 2. pontjában. Utóbbi rendelkezés a szer-

ződésben megállapítottakon kívül pontosan kö-

rülírt kivételes esetekben megengedi a más he-

lyeken történő utazásmegszakítást és az útról

való letérést, mégpedig olyképpen, hogy ki-

mondja: „Amennyiben szálláshelyek előírásra

kerültek, rendkívüli események, mint pl. balese-

tek, üzemzavarok, megbetegedések vagy termé-

szeti katasztrófák bekövetkeztekor.. . utazás-

megszakítás és útról való letérés más, erre al-

kalmas helyeken is megengedett.”

45 Az itt felsorolt esetekben az „erőhatalom”

illetve a „természeti katasztrófa” szerződéses

rendelkezés tárgyát képezi. Éppen ezért az érin-

tett szerződő fél nem hivatkozhat a bécsi kon-

venció 61. cikkére, hanem csak általában az 54.

cikkre, valamint ha létezik megfelelő szerződé-

ses kikötés, akkor erre az utóbbira. Ha például

a Nemzetközi Gabonaegyezmény revíziójáról és

kiterjesztéséről 1953. április 19.-én kötött megál-

lapodás X. cikk 1. pontjában megjelölt rossz ter-

més következik be, akkor a gabonát exportáló

országnak nem kell a bécsi konvenció 61. cik-

kére hivatkoznia. Elegendő, ha az említett Gabo-

naegyezmény X. cikk 1. pontjára támaszkodva

indítványozza a Tanácsnál, hogy „a szóban forgó

aratási évre kötelezettségei alól teljes mérték-

ben vagy részben mentesítsék.”

46 Az „erőhatalom” lényegénél fogva a kö-

rülmények lényeges megváltozását okozza, mi-

által bizonyos hasonlóságok állapíthatók meg a

szerződés teljesítésének hirtelen bekövetkező le-

hetetlenülése és a körülmények alapvető meg-

változása között. Mindkettő lényeges változások-

ra vezethető vissza. Ez az oka annak, hogy az

államok gyakorlatában és a nemzetközi válasz-

tottbíráskodásban gyakran nem tesznek különb-

séget a két intézmény között. Ez történt a svájci

Szövetségi Bíróság 1954. december 22.-én hozott

választottbírósági ítéletében is, amellyel Görög-

ország és a svéd Alsing Trading Co. Ltd. nevű

társaság közötti ügyben döntött úgy, hogy ala-

pos vizsgálat után egyenlőségjelet tett a clausula

rebus sic stantibus elve és a szerződés teljesíté-

sének lehetetlenülése között

47 Helyesebbnek látszik azonban, ha elválasztjuk egymástól a két in-

tézményt, még akkor is, ha vannak határesetek,

amelyeknél a tartalmi átfedések eleve nem zár-

hatók ki. A megkülönböztetés legfontosabb kri-

tériumának véleményem szerint az tekinthető,

hogy míg a körülmények alapvető megváltozá-

sa esetén még mindig lehetséges ugyan a szer-

45 16) jegyzet, Teil 3., 1339. old.

46

43) jegyzet.

47 A vita lényege az volt, hogy a háború következ-

tében több évre megszakadt szállítások miatt a szerződő feleik kötelezettségeinek fenntartása az 1926. évi szerződés alapján indokolt-e vagy sem. A választottbíróság azt a felfogást tette magáévá, hogy a háború

után kialakult új körülmények nem voltak előre láthatók, és hogy ezek a változások az egyik szerződő fél részére lehetetlenné tették kötelezettségeinek további tel-

jesítését. International Law Reports 1956, 633. old. 1954. december 22.-i ítélet.

ződés teljesítése, csak az nem elvárható és értel-

metlen, addig a szerződés teljesítésének hirtelen

bekövetkező lehetetlenülésekor ugyanez kizárt,

még akkor is, ha az egyik szerződő fél kész len-

ne a további teljesítésre. A különbséget egy el-

képzelt esettel illusztráljuk. 1973-ban a kataszt-

rofális méreteiket öltő aszály mint „erőhatalom”

Etiópiában az állatállomány több mint nyolcvan

százalékának elhullásához és egy sor kisebb

helység megsemmisüléséhez vezetett

48

. Tegyük fel, hogy Etiópia más államokkal szerződést kö-

tött hús szállítására. Etiópia elvileg a katasztró-

fa után is, amely hangsúlyozzuk, a körülmények

előre nem látható alapvető megváltozását jelen-

ti, abban a helyzetben van, hogy szerződéses kö-

telezettségeit teljesíteni tudja. Csakhogy ebben

az esetben saját lakosságának hússal való ellátá-

sát veszélyeztetné jelentősen, kiváltképp miután

ebben az országban az export leállítása ellenére

is éhinség tört ki. így a szerződés teljesítése

Etiópiától nem lenne elvárható és lehetősége

nyílna arra, hogy a körülmények alapvető meg-

változásának szabályára hivatkozzon. Ezzel

szemben az állatállomány teljes megsemmisü-

lése esetén, ami a bécsi konvenció 61. cikke ér-

telmében a szerződés tárgyának megsemmisü-

lését jelenti, a szerződés teljesítése mindenkép-

pen lehetetlen lenne. Ezáltal a szerződés telje-

sítésének hirtelen lehetetlenülése jön szóba. El-

méletileg tehát a körülmények alapvető meg-

változása szabályának alkalmazása az aszály

48 Archiw der Gegenwart, 1973. október 24—26.

1870. old.

sújtotta Szahel övezet államai számára min-

denképpen lehetséges.

49 A bécsi konvenció 61. cikk 1. pontja a szer-

ződés alkalmazásának felfüggesztését írja elő,

amennyiben a lehetetlenülés időleges termé-

szetű. Feltételezhető, hogy a lehetetlenülésnek

ez a speciális esete a szerződés tárgyának lé-

nyegével a legszorosabb összefüggésben áll. A

szerződés alkalmazásának felfüggesztése pl,

Etiópiában, az állatállomány megsemmisülése

esetén nem nagyon jöhetne szóba, hiszen éppen

a szerződés tárgya veszett el. Lehetséges lenne

viszont elekromos energia szállításakor, ha az

érintett erőműnek természeti katasztrófa követ-

keztében bizonyos időre fel kell hagynia az

energia előállításával. Az „erőhatalom” okozta

károk felszámolása után viszont az elektromos

energia további szállítása és ezáltal a szállítási

szerződés teljesítése lehetséges lenne.

Befejezésül ismételten utalni kell arra,

hogy a körülmények alapvető megváltozásának

szabálya nem csodaszer, amellyel meg lehet

szüntetni fennálló szerződéseket. Sokkal inkább

egyike az e célból rendelkezésre álló számos le-

hetőségnek. Alkalmazása semmi esetre sem ve-

szélyeztetheti vagy zavarhatja a nemzetközi

békés együttműködést.

Terz, Panos

 

Pactum de negotiando és Pactum de contrahendo lényege és jelentősége a nemzetközi jogban

Pactum de negotiando és Pactum de contrahendo lényege és jelentősége a nemzetközi jogban

Terz, Panos A Pactum de negotiando és Pactum de contrahendo lényege és jelentősége a nemzetközi jogban JOGTUDOMÁNYI KÖZLÖNY, 1982/XXXVII/4,  320-325

A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának folyóirata

Zeitschrift des Ausschusses für Staats- und Rechtswissenschaften der Ungarischen Akademie für Wissenschaften

Periodical of the Legal and Administrative Sciences Committee 6f the Hungárián Academy of Science

A nemzetközi kapcsolatok fejlő-

désével időnként lényegesen meg-

változik egyes nemzetközi jogi in-

tézmények jogi és politikai jelen-

tősége. Ez a megállapítás feltétle-

nül igaz a pactuim de negotiando

és a pactum de contrahendo eseté-

ben. Mindkét jogintézmény ismert

volt már korábbi időszakokban is

— erre később még visszatérünk —,

de igazi jelentősége a hatvanas

évek végén, hetvenes évek elején,

a hidegháborúról az enyhülésre való

átmenet korszakában bontakozott

ki. így például ha különböző je-

lentőségűek is a felhozott példák,

számos pactum de contrahendo és

pactum de negotiando található a

szocialista államok és az NSZK kö-

zött kötött, ún. keleti szerződések-

ben, illetve a Szovjetunió és az

USA között folytatott SALT-tár-

gyalások, illetve szerződések köré-

ben. Az enyhülési folyamat előre-

haladásával egészen a hetvenes

évek végéig újabb pactum de ne-

gotiandókat és pactum de contra-

hendókat találunk különféle nem-

zetközi szerződésekben. E folyamat-

tal együtt járt a kölcsönös szándé-

kokra utaló közös nyilatkozatok el-

terjedése is, melyeknek hasonlósá-

ga az említett pactumokkal feltét-

lenül említést érdemel. Ezzel kap-

csolatban is bizonyos elméleti kér-

dések vetődnek fel, amelyek továb-

bi vizsgálatot érdemelnek. A most

következő fejtegetések azt a célt

tűzik maguk elé, hogy az államközi

megállapodások és más dokumen-

tumok, illetve a nemzetközi jogi

irodalom alapján a felvetődő kér-

désekre megoldást keressenek. Bár

a két pactum között lényeges ha-

sonlóságokat fedezhetünk fel, azaz

álláspontunk, hogy két különböző

jogintézményrő

;1lévén szó, helye-

sebb őket külön-külön megvizs-

gálni.

1. A pactum de negotiando lényege,

jellege és a jelentősége

a nemzetközi jogban

Először is utalnunk kell arra,

hogy az ókorian hangzó „pactum”

fogalma megegyezést, egyezményt

vagy szerződést jelent.

1

Már Aqui-

1

H.Klotz: Handwörterbuch der la-

teinischen Sprache, Zweiter Band,

Braunschweig, 1857. 647. old.

nói Szent Tamás is használta ezt

a kifejezést a „Summa Theologiae”-

ben (II. II. 78. 2c), ahol is „pactum

expressum” és „pactum tacitum”,

vagyis kifejezett vagy hallgatóla-

gos megállapodás vagy szövetség

között tesz különbséget.

2 Lényeges az a felismerés, hogy a pactum

egyezséget, megállapodást jelent,

mert ez a körülmény a pactum de

negotiando lényegének és jellegé-

nek meghatározásában döntő jelen-

tőségű.

A pactum de negotiando lényege

abban áll, hogy a partnerek kötele-

zik magukat fair és jóhiszemű tár-

gyalások folytatására.

3 Az azonban, hogy ezek a tárgyalások megálla-

podásihoz vezetnek vagy sem, egé-

szen más kérdés. Éppen ezért nem

tudjuk követni azokat a felfogáso-

kat, melyek szerint a tárgyalási kö-

telezettség a megállapodás elérésé-

nek kötelezettségét is magában foglalja.

4 Véleményünk szerint a

tárgyalások folytatásának és a (meg-

állapodás elérésének kötelezettsége

a pactum de contrahendo lényegét alkotja.

A fenti értelemben vett pactum

de negotiando nemzetközi szerződés

5 amelyből nemzetközi jogi kö-

telezettségek származnak.

6 Időben az első ilyen kötelességmint

már említettüka fair, jóhisze-

mű és tisztességes tárgyalások foly-

tatása. További kötelezettség a

szerződő felek számára az, hogy a

pozitív magatartás egy bizonyos

minimumával elő kell segíteniük a

tárgyalások folytatását.

7 Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tárgyalá-

2 Thomas Lexikon, herausgegeben

von L. Schütz, 2. Auflage, Paderborn,

1895, 559. old.

3 Ezzel a véleményünkkel sok nem-

zetközi jogász egyetért. Példaképpen

említsük meg a következőket: G.

Dahm: Völkerrecht, Band II. Stuttgart, 1961. 67.

old.; Seidl Hohenveldern: Völkerrecht,

3. Auflage, Köln, Bonn, München, 1974.

62. old.; v. Münch : Völkerrecht In pro-

grammierter Form, Berlin (West)—New

York, 1971. 232. old.; E.Menzel es K.Ipsén:

Völkerrecht, Ein Studienbuch,München, 1979. 76. old.

4 Ezt az álláspontot képviseli minde-

nekelőtt A.Verdross és B.Simma:

Uni-verselles Völkerrecht, Berlin , 1976.

275. old. és H. J.

Hahn: Das pactum de negotictndo als völkerrechtliche Entscheidungsnorm, Aussenwirtschaftdienst des Betriebsberaters, 1972. Nr. 10. 491,492. old.

5 Ld. még I.Lukasuk: A tárgyalási

megállapodásokból származó kötelezett-

ségek, Szovjetszkij Jezsegodnyik mezs-

dunarodnovo Prava, 1962. 118. old. (oro-

szul), illetve H. J.Hahn : i. m. 493, 494. old. és

Menzel es Ipsén: i. m. 76. old.

6 Hasonlóan M. Loic : La notion de „pactum de contrahendo” dans la jurisprudence Internationale, RGDIP, 1974. 398. old.

7 H. J. Hahn: i. m. 493. old. 1982. február hó sok ideje alatt a feleknek tartóz-

kodniok kell minden olyan maga-

tartástól, amely a tárgyalásokat nehezítené,

8 továbbá, hogy egymást kölcsönösen tájékoztatniuk

kell. Emellett e kötelezettségek tel-

jesítése feltételezi, hogy „a felek

korábban elfoglalt álláspontjukat

feladni hajlandók, és hogy a má-

sik félnek bizonyos engedmények-

kel elébe menni készen állnak”,

hogy végül is „mindkét felet kielé-

gítő kompromisszumos megoldást”

találjanak, mint ezt az 1953. feb-

ruár 27-i, a Német Szövetségi Köz-

társasággal szemben támasztott gö-

rög kártérítési követelésekről szóló

egyezmény kapcsán 1972. január

26-án kelt választott bírósági ítélet

62. pontjában megfogalmazza.

9 Amennyiben a felek lelkiismeretes

tárgyalások ellenére sem jutnak

eredményre, arra a következtetés-

re kell jutnunk, hogy tárgyalási

kötelezettségüket teljesítették.

10 Innen nézve látható, hogy a pactum

de negotiando nem tekinthető sem

előszerződésnek,

11 sem pedig keretszerződésnek, mivel az előszerződés

átmeneti jellegű és további ponto-

sítások révén konkretizálódik és

válik végérvényessé, nem zárva ki

természetesen az esetleges módosí-

tásokat sem, a keretszerződés pedig

a rendelkezéseket kitöltő további

megállapodások révén érvényesül a

gyakorlatban.

A pactum de negotiandót tartal-

mazó dokumentumok alapján kü-

lönféle fajtájú pactumokat külön-

böztethetünk meg bizonyos formá-

lis jegyek figyelembevételével.

Amennyiben a kötelezettség teljesí-

tésének módját vesszük a megkü-

lönböztetés alapjául, megkülönböz-

tethetünk egyrészt olyan pactum

de negotiandót, amelyben a felek

arra kötelezik magukat, hogy ál-

talában tárgyalásokat kezdjenek és

folytassanak. Így például a nukleá-

ris fegyverek elterjedésének meg-

akadályozásáról szóló, 1968. július

s Lukasuk: i. m. 118. old.

9 A viszonylag terjedelmes ítéletet

ld.: Archív des Völkerrechts, 1974—75.

339. old.

10 Ezzel kapcsolatban nem tudjuk kö-

vetni azt a íelfogást, hogy a tárgyalási

kötelezettség csupán a megállapodás

létrejöttével szűnik meg, amint azt U.

Beyerlin vallja: Pactum de contrahendo

und pactum de negotiando ím Völker-

recht, ZaöRV Band 36. (1976) 437. old.

11 Egyet kell értenünk E.

Kronnal, aki szerint „az előszerződés” fogalmá-

nak használata a pactum de negotian-

dora félrevezető. Vö.: Pactum de cont-

rahendo ím Völkerrecht, Köln, 1971. 1.old.

1-én kelt szerződés 6. cikke a kö-

vetkezőképpen hangzik: „E szerző-

dés minden egyes részese kötelezi

magát, hogy jóhiszemű tárgyaláso-

kat folytat a nukleáris fegyverke-

zési verseny mielőbbi megszünte-

tése és a nukleáris leszerelés érde-

kében hozandó hatékony intézke-

désekről, valamint egy szigorú és

hatékony nemzetközi ellenőrzés

mellett megvalósítandó általános és

teljes leszerelési szerződésről”.

12 Másodszor megkülönböztethe-

tünk olyan pactum de negotiandót,

amely meghatározott területen

megkezdett tárgyalások folytatásá-

ra kötelezi a feleket rendszerint

minőségileg magasabb szinten.

Ilyen kötelezettségeket mindenek-

előtt a nemzetközi biztonságot és

fegyverzetkorlátozást érintő két-

és többoldalú szerződésekben talá-

lunk. Az 1971. február l.i „A

nukleáris és más tömegpusztító

fegyverek tengerfenéken és óceán-

fenéken, valamint ezek altalajában

való elhelyezésének tilalmáról szóló

szerződés 5. cikke szerint „az eb-

ben a szerződésben részes felek kö-

telezik magukat, hogy jóhiszemű

tárgyalásokat folytatnak további le-

szerelési intézkedésekről abból a

célból, hogy megakadályozzák a

fegyverkezési versenyt a tengerfe-

néken és az óceánfenéken, vala-

mint ezek altalajában”.

13 A tárgyalások továbbfolytatásának kö-

telezettsége a tárgyalási folyamat-

nak kontinuitását és dinamikáját

biztosítja. A pactuim de negotiando

további alfaja, amely esetleg a ko-

rábban említett általános tárgyalá-

si kötelezettség egy sajátos fajtá-

jának tekinthető, a szerződésben

megállapított konzultációs kötele-

zettség. így például a bakteriológiai

(biológiai) és toxin-fegyverek fej-

lesztésének, gyártásának és táro-

lásának eltiltásáról és megsemmi-

sítéséről szóló 1972. április 10 i szer-

ződésben részes felek „… kötele-

zettséget vállalnak arra, hogy ta-

nácskoznak és együttműködnek

mindazon kérdések megoldásában,

amelyek az Egyezmény célkitűzé-

12 Dokument zur Abrüstung 1917—

1976., Berlin, 1978. 322. old. (Vö.: 1970. évi 12. tvr.)

13 Völkerrecht, Dokumente, Teil 3.,

Berlin, 1973. 1199. old. (Vö.: 1972. évi 28.

tvr.) Hasonló, a tárgyalások folytatására

irányuló kötelezettséget tartalmaz a

Szovjetunió és az USA által kötött szer-

ződés a rakétaelhárító rakétarendszerek

korlátozásáról. (1972. május 26.) U. o.

1357. old.

seivel kapcsolatban vagy rendelke-

zéseinek alkalmazása során felmerülhetnek”

14 (5. cikk). A diplomáciai gyakorlatban a fordított eset ugyanígy megtalálható. így a bécsi

középeurópai haderőcsökkentési

tárgyalások előkészítéséről folyta-

tott megbeszélések záróközlemé-

nyében, amely 1973. június 28-án

kelt Bécsben, a következőt olvas-

hatjuk : „A konzultációk során a

felek megállapodtak, hogy tárgya-

lásokat folytatnak a közép-európai

haderők és fegyverzetek kölcsönös

csökkentéséről, valamint az ezzel

összefüggő intézkedésekről.”

15 Az állami gyakorlat tanulmányo-

zásából kiderül, hogy a hetvenes

években a pactum de negotiando

intézményét főleg fegyverzetcsök-

kentési és leszerelési kérdésekben

alkalmazták. Szinte minden jelen-

tősebb megállapodás ezekben a

kérdésekben tartalmaz pactum de

negotiandót.

16 Az említett példák alapján nem szabad azonban a pactum de negotiando túlértékelé-

sére következtetnünk, hiszen a le-

szerelési tárgyalások esetén rend-

kívül fontos kérdésekről van szó,

amelyek a nemzetközi jog alapel-

veivel és fontos két- és többoldalú

nemzetközi szerződésekkel szoros

összefüggésben állnak. Említsük

meg például a Szovjetunió és az

Egyesült Államok között 1972. má-

jus 26 án a rakétaelhárító rakéta-

rendszerek korlátozásáról kötött

egyezmény 11. cikkét, vagy pedig az

atomsorompó szerződés már tár-

gyalt 6. cikkét. Ezekből a dokumen-

tumokból azt a következtetést von-

juk le, hogy az érintett államok a

pactum de negotiando révén, nyil-

ván biztonságpolitikai érdekeikből

kiindulva, ki óhajtják fejezni érde-

keltségüket bizonyos tárgyalások

megkezdésében, illetve folytatásá-

ban. És éppen ez az, amit ily mó-

don nyilvánosságra kívánnak hoz-

ni. Nem értünk egyet ezért M. Vi-

rally álláspontjával, aki szerint a

pactum Tle negotiando megkötése

mögött az a megfontolás húzódik

meg, hogy a politikailag fontos szer-

ződések esetén a felek el kívánják

kerülni a közvélemény túlzott fel-u

Dokumente zur Abrüstung, i. m.

357. p. (Vö.: 1975. évi 11. tvr.) is u.

o.385. old.

18 E rendelkezés szerint a felek kö-

telezik magukat arra, hogy ,,a straté-

giai támadófegyverek korlátozásáról

szóló tárgyalásokat tovább folytatják”.

U. o.: 364. old. 322

17 A viták békés megoldásának

kérdésében is, ahol természetesen

a nemzetközi jog megfelelő alap-

elve döntő szerepet játszik, növek-

szik a pactuim de negotiaodo sze-

repe (sőt maga a viták békés elin-

tézésének elve is tartalmaz pactum

de negotiandót — a ford.). Erről

tanúskodik az a tény, hogy számos

szerződés tartalmaz ilyen megálla-

podást. Például az 1972. május 29-i

megállapodás „a Szovjetunió és az

Egyesült Államok közötti kapcso-

latok alapjairól” a következőket

tartalmazza: „A felek egymással

való kapcsolatukban mindig mér-

sékletet fognak gyakorolni és ké-

szek arra, hogy nézetkülönbségei-

ket tárgyalásokkal és békés esz-

közökkel rendezzék”.

18 Felvetődik a

kérdés, hogy ez esetben tényleg

pactum de negotiandóról vane szó,

hiszen „a felek … gyakorolnak” ki-

tétel meglehetősen általánosnak tű-

nik. Egyrészt kétségtelen, hogy ez

a pactum de negotiando nem

ugyanabból a fajtából való, mint a

fentebb a fegyverzetkorlátozás kap-

csán említett példák.

19 Másrészt azonban nincs semmi alap arra,

hogy az ilyen típusú megállapodá-

soktól mindenfajta jogi következ-

ményt megtagadjunk, és így jelen-

tőségüket leértékeljük. Az ilyen tí-

pusú megállapodásokat, bizonyos

megszorításokkal, „gyenge” pactum

de negötiandónak nevezhetjük,

amelyek azonban abban különböz-

nek a puszta szándékot kifejező nyilatkozatoktól,

20 programtételektől vagy óhajoktól, hogy ez utób-

biaknál a felek jogi kötelezettség

vállalására irányuló készsége

hiányzik. Nem pactum de negotian-

do éppen ezért, amit az 1972. május

30 i szovjet—amerikai közös köz-

leményben olvashatunk, mely sze-

rint mindkét állam kinyilvánítja

szándékát, hogy „a stratégiai táma-

17 M.Virally: Le principe de récipro-

cité dans le droit international contem-

porain, Reeuell des Cours, 1967. Tóin.

122. 53. old.

18 Völkerrecht. Dokumente, Teil 3.

Berlin, 1973. 1365. old. Hasonló rendel-

kezéseket más dokumentumokban Is ta-

lálhatunk, mint például az NDK és az

NSZK között közlekedési kérdéseikről

kötött 1972. május 26-i szerződésben.

U. o. 1343. old.

19 U. Beyerlin szerint ilyen esetekben

is pactum de negotiandoról van szó: i. m. 47. old.

20 Részletesebben lásd: P.Terz: A

nyilatkozatok, különösen a szándék-

nyilatkozatok és ajánlások egyes kérdé-

sei a nemzetközi kapcsolatokban, Przeg-

lad Stosunków Mi^dzynarodowych, 1979.

3. 35. old. (lengyelül).

dófegyverek korlátozásáról szóló

tárgyalásokat tovább folytatják és

a jóakarat szellemében járnak el.”

21 Hasonló megállapításra juthatunk

az 1970. augusztus 12.-i szovjet—

NSZK szerződés preaimbulumával

kapcsolatban, amelyben mindkét

állam kinyilvánítja szándékát,

hogy „szerződési formában fejez-

zék ki elhatározásukat együttmű-

ködésük megjavítására és elmélyí-

tésére, beleértve a gazdasági kap-

csolatokat, valamint a tudományos-

műszaki és kulturális kapcsolatokat

mindkét állam érdekében”.

22 Ezeknek a tételeknek legfeljebb morális

kötelező erőt tulajdoníthatunk.

23 Az ilyen esetekben az érintett ál-

lamok számára semmilyen jogi kö-

telezettség, illetve alanyi jog nem

keletkezik.

Az eddigi fejtegetések eredmé-

nyét a pactum de negotiando kö-

vetkező meghatározásában foglal-

hatjuk össze: A pactum de nego-

tiando az államok szerződésben

megállapított jogi kötelezettsége

arra, hogy az őket érdeklő kérdé-

sekben tárgyalásokat vagy konzul-

tációkat kezdjenek és folytassanak,

vagy a már megkezdett tárgyaláso-

kat tovább folytassák. A pactum

de negotiandóból nem keletkezik

kötelezettség arra, hogy a felek

megállapodásra jussanak. Ez utóbbi

már a pactum de contrahendo fel-

adata, amely kifejezés a postglosz-

szátorok szókincséből származott át

az utókorra.

2. A pactum de contrahendo lényege,

jellege és jelentősége a nemzetközi jogban

A pactuim de contrahendo lénye-

ge, hogy a felek jogi kötelezettséget

vállalnak egy bizonyos tárgyiban

szerződés megkötésére. Ezt az ál-

láspontot már a XIX. század végén

képviselte A. Rivier: „…pactum

de contrahendo, vagyis kötelezett-

ségvállalás, amelynél fogva a felek

vagy valamelyik fél egy nemzetkö-

zi szerződés megkötésére kötelezik

magukat”.

24 Jelenleg is ez az állás-

pont tűnik .uralkodónak. így pél-

dául a „Dictionnaire de la Termi-

21 Dokumente zur Abrüstung, i. m. 373. old.

22 Völkerrecht, Dokumente, 1. m. 1148.old.

23 Ebben egyetértünk W.Wenglerrel.

Ld.: Völkerrecht, Band I, Berlin(West)

stb. 1964. 238. old.

24 A. Rivier: Principes du droit des gens, Paris, 1895., 2 vol., 70. old.

nologie du Droit International” a

következőképpen határozza meg a

pactuim de contraihendót: „Egy

meghatározott tárgyban nemzetközi

szerződés megkötésére vonatkozó

kötelezettségvállalást tartalmazó

megállapodás, esetleg csupán a

szerződés bizonyos részletei tárgyá-

ban.”

25 Emellett magától értetődik,

hogy a tárgyalások folytatására

való kötelezettségvállalás beleér-

tendő a szerződés megkötésére vo-

natkozó kötelezettségvállalásba.

A döntő elem azonban itt a szerződés

megkötése. Ennélfogva felesleges a

tárgyalások folytatására való köte-

lezettség külön kiemelése.

26 Szerződések megkötésére vonatkozó’

kötelezettség a nemzetközi jog

egyes általános szabályaiból, pél-

dául a békés nemzetközi együttmű-

ködés elvéből (ENSZ Alapokmány

1. cikk (3), 55. és 56. cikk, illetve

az 1970-es ENSZ deklaráció) is le-

vezethető. Különösen említésre

méltó az ENSZ Alapokmányának 1.

cikkének (3) bekezdése, amely a

nemzetközi együttműködésre mint

a gazdasági, szociális, kulturális

vagy emberbaráti jellegű feladatok

megoldásának alapvető módjára

utal. Semmi kétség nem lehet az-

iránt, hogy a szuverén államok kö-

zötti együttműködés főként nem-

zetközi szerződések alapján képzel-

hető el. Ennek az elvnek nagyon

lényeges specifikuma, hogy az ál-

lamok nemzetközi jogilag

kötelesek békésen együttműködni, ehhez vi-

szont feltétlenül szükséges, hogy

nemzetközi szerződéséket kössenek

egymással. Ebből azonban egyálta-

lán nem következik, hogy az álla-

mok jogilag kötelesek lennének

bármely tárgyban, bármily fontos

legyen is az, bármely állammal

szerződéseket kötni. A békés nem-

zetközi együttműködés alapelve te-

hát nem határozza meg, hogy mi-

kor, kivel és miről kell az államok-

nak egymással szerződéseket köt-

25 Dictionnaire de la Terminologie du

Droit International, Paris, 1960. 435. old.

Az NSZK és Ausztria legkiválóbb nem-

zetközi jogászai is ezen a véleményen

vannak. Pl. : G.Dahm: Völkerrecht. i.

m. 66—67. old.; F. A.v. der Heydte:

Völkerrecht, I. Köln, 1958, 73. old. ; Menzel—Ipsen H : Völkerrecht, i. m. 76.old.; v. Münch : i. m. 233. old.; A.Verdross : Die Quellen des universellen

Völkerrechts, Freiburg, 1973. 43. old., il-

letve A. Verdross—Simma, 1. m. 275.old.

26 M. Loic egyebek között ezt írja:

„hogy a megegyezéshez eljussanak, tár-

gyalniuk kell, … A pactum de contra-

hendo megvalósításának első stádiuma

a tárgyalási kötelezettség”, i. m.: 383.old.

niök. Következésképpen ezen alap-

elv konkrét megvalósítása az egyes

szuverén államokra marad. Min-

den állam kötelezettséget vállalíhat

tetszése szerint megállapodások út-

ján vagy közvetve bármely tárgy-

ban más államokkal szerződések

megkötésére. Éppen erre a célra

áll rendelkezésiünkre a pactum de

contraihendo. A nemzetközi doku-

mentumok elemzése arra a követ-

keztetésiekre vezet, hogy általános-

ságban a pactum de contraihendo

következő típusait lehet megkülön-

böztetni: Először azt a formát,

amelyben az államok többé vagy

kevésibé formáihoz kötött nemzet-

közi szerződésben kötelezettséget

vállalnak, hogy az őket érintő kér-

désekben szerződéseket kötnek. így

például az 1974. február 7-én kelt

amerikai—panamai nyilatkozat a

két állam által megkötendő új Pa-

nama-csatorna-szerződésről olyan

rendelkezéseket tartalmaz, ame-

lyekből egyértelműen kiviláglik,

hogy egy különös fajtájú pactum de

contrahendót kötöttek a felek egy-

mással: A közös nyilatkozat tulaj-

donképpen egy pactum de contra-

hendo, amelyben a felek megálla-

podnak, hogy az 1903 óta közöttük

érvényben levő szerződést a Pana-

ma-csatorna övezetről új szerződés-

sel fogják helyettesíteni: „Kormá-

nyunk nevében a következő elvek-

ben állapodtunk meg: 1. az 1903-

ből származó szerződést és a hoz-

zájuk csatlakozó kiegészítéseket tel-

jesen új, a két tenger közötti csa-

tornára vonatkozó szerződéssel he-

lyettesítjük.”

27 Részben hasonló az

1950. június 6-án kelt közös dekla-

ráció a Német Demokratikus Köz-

társaság ideiglenes korimánya és a

Lengyel Köztársaság kormánya kö-

zött. Ebben a dokumentumban a

felek megegyeztek, hogy az Odera

—Neisse határt ki fogják jelölni. E

megállapodás végrehajtására egy

hónapon belül további szerződést

kötnek a felek, hogy a fennálló és

megállapított határt kijelöljék,

úgyszintén, hogy a határral össze-

függő más kérdéseket rendezzék.”

28 A pactum de contrahendo egy má-

sik válfaja esetén nem találunk

sem egyértelmű kötelezettségválla-

lást, sem pedig megállapodást. A

felek arra szorítkoznak, hogy kije-

\ ‘ ,

27 Ld. Archiv der Gegenwart, 1974./18. 537. old.

28 Dokumente zur Aussenpolitik der

DDR. Band I., Berlin, 1974. 332. old.

lentsék, szerződéseket fognak kötni. Az államok gyakorlatában viszonylag sok példát találunk ilyen

‘megállapodásokra. A Német Szö-

vetségi Köztársaság és az Olasz

Köztársaság között 1957. november

21-én kötött barátsági, kereskedel-

mi és hajózási szerződés szerint

mindkét fél arra kötelezi magát,

hogy intézkedéseket tesz a földrajzi

eredetmegjelölések védelmére a

kereskedelmi forgalomban. A to-

vábbiakban ugyanezen a helyen

(19. cikk 4. pont) leszögezik: „A

szerződő államok ezen kívül e kér-

désekben megállapodást fognak

kötni.”

29 A szövegösszefüggésből vi-

lágos, hogy a szerződő felek jogilag

kötelezték magukat, hogy új egyez-

ményt kössenek. Ettől az esettől

meg kell különböztetnünk azokat

az eseteket, amelyekben — mint ez

úgyszintén az összefüggésekből ki-

derül — pusztán csak általános cél-

kitűzést állapítanak meg, amelynek

nincsen jogi jelentősége. Erre pél-

da az 1961. szeptember 20-án a

Szovjetunió és az Egyesült Államok

képviselőinek megbeszéléséről ki-

adott közös nyilatkozat a leszere-

lési tárgyalások alapelveiről (ún.

(Zorin—McCloy-egyezmény), amely

többek között a következőt tartal-

mazza: „A tárgyalásokon résztvevő

államok a lehető leggyorsabban át-

fogó megállapodás elérésére és vég-

rehajtására törekszenek.”

30 Az ilyen közös nyilatkozatokat és célmeg-

határozásokat véleményünk szerint

egy jövendő szerződés tárgyának

kijelöléseként („Punktationen”) kell

értelmezni. Ugyanakkor figyelnünk

kell arra is, hogy az ilyen típusú

nyilatkozatokról eltérő vélemények

vannak a szakirodalomban. Míg pl.

L. Oppenheim a „punctationes” ki-

fejezésen pusztán egy jövendő szer-

ződés tárgyáról folytatott tárgya-

lást ért („ímere negotiations on the

dteims of a future treaty”

31 ), mások megelégszenek annyival, hogy itt

csupán egy szándékolt szerződés

tartalmára vonatkozó nyilatkozatot lássanak.

32 A két felfogás kö-

29 Bundesgesetzblatt der BRD, Teil

II. Nr. 38. 958. old. Hasonló rendelke-

zést találunk az NSZK, Franciaország

és Luxemburg között a Mosel folyón

való hajózásról szóló 1956. október 27-1

szerződés 56. cikkében. Ld.: F.

Berber: Völkerrecht, Dokumentensaanmlung,

Band I. München, 1967. 1584. old.

30 Dokumente zur Abrüstung, i. m.245. old.

31 L. Oppenheim—H.Lauterpacht:

International Law, Vol. I. London etc.1955. 890. old.

32 F. A.v. der Heydte : Völkerrecht,

i. m. 72—73. old.; E.Kron: i. m. 149. old.

zött annyiban nincs különbség,

hogy egyik szerint sem bírnak ezek

a nyilatkozatok vagy megállapodá-

sok jogi kötelező erővel. A döntő

kérdés itt nem annyira a nyelvi

megfogalmazás („kötelezik magu-

kat”, „szerződéseket kötnek”, „will”

vagy „shall conclude”), hanem sok-

kal inkább az államok tényleges

akaratának kiderítése atekintetben,

hogy jogilag kötelezni kívánták-e

magukat vagy sem.

Ami a pactum de contraihendo

tárgyát illeti, megállapíthatjuk,

hogy többnyire adminisztratív meg-

állapodásokra vonatkoznak. A het-

venes évek eleje óta azonban fel-

tűnő tendencia, hogy a pactum de

contrahendo megjelenik a gazda-

sági és tudományos szerződésekiben,

illetve részben a leszerelési és

fegyverzetkorlátozási megállapodá-

sokban. Az államközi kapcsolatok

fejlődése időközben a pactum de

contrahendo egy új, mondhatni ne-

gatív fajtájának kialakulásához is

elvezetett. Ennek lényege, hogy a

felek szerződési kötelezettséget vál-

lalnak arra, hogy bizonyos tárgy-

ban nem kötnek szerződéseket.

Ilyen rendelkezést tartalmaz a

Szovjetunió és a Szocialista Etiópia

között kötött barátsági és együtt-

működési szerződés: „A magas szer-

ződő felek kinyilatkoztatják, hogy

e szerződés rendelkezései nem áll-

nak ellentétben érvényes nemzet-

közi szerződésekből eredő kötele-

zettségeikkel, és kötelezik magukat,

hogy nem kötnek olyan nemzetközi

megállapodásokat, amelyek össze-

egyeztethetetlenek e szerződéssel.”

(Kiemelés a szerzőtől.)

33 A nemzetközi jogi szakirodalom-

ban olyan nézetek is találhatók,

amelyek a pactum de contrahendót

puszta tárgyalási ^telezettséggé

szűkítik. E nézet legismertebb kép-

viselője véleményünk szernt A.

Miaja de la Muela, aki azt vallja,

hogy a pactum de contrahendo

egyetlen joghatása, hogy a feleket

jóhiszemű tárgyalásokra kötelezi

anélkül, hogy emellett a szerződés

megkötésére kötelezettség keletkez-

nék. „… a pactum de contrahendo

a nemzetközi kapcsolatokban azt az

egyszerű joghatást hozza létre, hogy

a felek kötelesek jóhiszemű tárgya-

lásokat folytatni anélkül, hogy jog-

következményei a szerződés meg-

33 Idézve Neues Deutschland, 1978.

november 21. száma alapján.

324 kötésének kötelezettségéig terjed-

nének.”

34 E kérdéssel kapcsolatban

helyesnek látszik a már említett

1972. január 27-i választottbírósági

ítéletre utalni. Az ítélet 62. pontja

a nyugatnémet—görög választott-

bírói ítéletekből eredő követelések-

re vonatkozó tárgyalásokkal foglal-

kozik. Az 1953. február 27-i szer-

ződés 19. cikkével kapcsolatban a

bíróság kifejtette: „A 19. cikk pac-

tum de negotiand óként értelmezhe-

tő. A felek megállapodása ebben

az esetben nem pactum de contra-

hendo, amint ezt mi értelmezzük.

Ezt a megjelölést olyan esetekre

kellene fenntartani, amelyekben a

felek az egyezmény megkötésére is

kiterjedő kötelezettséget vállal-

nak.”

35 A választottbíróság abból

indult ki, hogy a felek kötelezett-

sége a köztük fennálló vita ismé-

telt megtárgyalására terjed ki. A

választottbíróság álláspontja sok-

ban hasonlít McNair nézetéhez, aki

elutasítja, hogy a pactum de cont-

rahendo kifejezést puszta tárgyalá-

si kötelezettség esetére is alkal-

mazzuk. Nyomatékkal hangsúlyoz-

za, hogy „the application to it of

the label pactum de contrahendo

can be misleading and should be

avoided”.

36 Amennyiben a pactum de cont-

rahendót jogi kötelezettségnek fog-

juk fel, fel kell tételeznünk, hogy

az nemzetközi szerződés,

37 még ha annak egy különös fajtája is.

38  A.Miaja de la “Muela: Pacta de

contrahendo en derecho international

publico, Revista Espanola de Derecho

Internacional, 1968. Vol. XXI. No. 2.

414. old. Egyébként már a XIX. század-

ban Bismarck az osztrák vámunióval

kapcsolatos tárgyalások kapcs’án kije-

lentette, hogy ,.a tárgyalásokat egy bi-

zonyos határidőn belül meg akartuk

kezdeni. Egy ilyen pactum de contra-

hendo ellen nem volt semmi kifogá-

som . . .” Ottó von Bismarck; Gedan-

ken und Eriufierungen, München, 1952.

275. old. Cc%Iidge amerikai elnök a

Tacna-Arica választottbífósági ügyben

kijelentette, hogy egy kifejezett pac-

tum de contrahendo csupán bona fide

tárgyalásra kötelez. Ld. F. Münch: Das Urteil Des IGH vom 20. Február 1969 über den deutschen Anteil am Festlandsockel in der Nordsee, ZaöRV,

Band, 29. (1969) 467. old. Ld. továbbá

I. v. Münch nézetét, aki szerint a pac-

tum de contrahendo csak tárgyalások-

ra kötelez: i. m. 8. old.

35 Archiv de Völkerrechts, i. h. 344.old.

36 McNair:The Law of Treaties, Oxford, 1961. 29. old.

37 Ez az értékelés uralkodónak tű-

nik. Ld. például Dictionnaire de la Ter-

minologie du Droit International, i. m.

437. old.; Oppenheim—Lauterpacht:

i. m. 890—891. old.; E.Menzel:

Völkerrecht, München, Berlin , 1962. 254. old.;

Verdross: Die Quellen … i. m. 43. old.

ás v. der Heydte: í.m. 73. old., B.Wabnitz:

Der Vorvertrag in rechtsge-

schichtlicher und rechtsvergleichender

Betrachtung, Diss. Münster, 1962. 1. old.

Ezért nem fogadható el a D. P.

Myers által kifejtett nézet, amely

szerint a pactum de contrahendo

csupán politikai ígéretnek, de nem

nemzetközi szerződésnek tekinthe-

39 Ugyanez áll A. P. Sereni állás-

pontjára is, aki a pactum de cont-

rahendo hatékonyságát általános-

ságban kétségbe vonja: „Erősen

kétséges az olyan egyezmények ha-

tékonysága, amelyben a felek in

futuro megállapodásra kötelezik

magukat (agreement to agree)”.

40 A nemzetközi kapcsolatok gyakor-

latában még az sem ritka, hogy egy

pactum de contrahendo cum tertio

is hatékonynak bizonyul. A Szov-

jetunió és az NSZK által 1970.

augusztus 12-én kötött szerződés

aláírásakor a felek közös nyilatko-

zatot adtak ki, amely szerint a fe-

lek megállapodtak abban, hogy a

Szövetségi Köztársaság kinyilvánít-

ja „készségét arra, hogy a Német

Demokratikus Köztársasággal olyan

szerződést kössön, amely az állam-

közi szerződésekkel azonos kötele-

ző erővel fog bírni, olyannal, mint

a Német Szövetségi Köztársaság,

illetve a Német Demokratikus Köz-

társaság harmadik államokkar kö-

tött szerződései.”

41 E politikailag rendkívül fontos dokumentum alá-

írásakor vált csak világossá, hogy

a két német állam között egyenjo-

gúságon alapuló nemzetközi szer-

ződés jön majd létre, ami 1972. de-

cember 21-én meg is történt. Ugyan-

ez a kötelezettségvállalás elméleti-

leg formális nemzetközi szerződés-

ben is elképzelhető.

42 A pactum de contrahendót nemzetközi szerződésnek kell tekinteni, amely azonban

abban különbözik egyéb nemzetkö-

zi szerződésektől, hogy a feleket

olyan magatartásra kötelezi, hogy

a tulajdonképpeni szerződés létre-

jöttét nem akadályozhatják. Innen

nézve a tulajdonképpeni szerződés

„utószerződésnek” tekinthető, amely

egyértelműen materiális természetű

jogokat és kötelezettségeket tartal-

maz. Mindazonáltal a nemzetközi

szerződések jogáról szóló bécsi kon-

39 D. P.Myers : The names nad

scopes of treaties, AJIL, Vol. 51, (1957)

605. old.

40 A. P.Sereni : Diritto Internazionale, Milano, 1962. 1391. old.

41 Völkerrecht, Dokumente, i. m. 1151.old.

42 Ld. ehhez H.Kelsen : Principles

of International Law, 2d ed. New York,

etc. 1967. 483. old.: „ . . . egy nemzetközi

szerződés kötelezheti a szerződő felet,

hogy a jövőben egy másik. szerződést

kössön egy bizonyos tárgykörben, akár

a másik szerződő féllel, akár a har-

madik féllel.

venció 18. cikke csak bizonyos fenn-

tartásokkal alkalmazható a pactuim

de contrahendóra.

A pactum de contrahendo viszo-

nya a tulajdonképpeni „utószerző-

déshez” kettős: egyrészt a pactum

de contrahendo, ha nem is mate-

riális értelemben, önálló szerződés,

amelyet a pacta sunt servanda elve

szerint be kell tartani. Másrészt

azonban előkészíti a talajt a tulaj-

donképpeni szerződés megkötésé-

hez, emellett pedig a két szerződés

•tartalma között tárgyi összefüggé-

sek is vannak. Csak ez utóbbi ér-

telemben lehet a pactum de cont-

rahendót előszerződésnek tekinte-

ni. Ha azonban összefüggéseiből ki-

emeljük, teljesen önálló szerződés-

nek tekintendő. A nemzetközi jogi

szakirodalomban meglehetősen dif-

ferenciálatlanul tekinti a szerzők

többsége előszerződésnek

43 vagy ahhoz igen közelálló intézménynek

44 a pactum de contrahendót. Minden-

esetre megállapítható, hogy a pac-

tum de contrahendo bizonyosan

„átmenet egyrészt a kötelezettség-

gel nem járó tárgyalások és más-

részt a főszerződés között”.

45 A pactum de contrahendót továbbá meg

kell különböztetnünk a nemzetközi

•jogi keretszerződésektől, amelyek a

szerződés tartalmát általában vagy

esetleg egyes részeit konkrétan is

már megelőlegezik.

46 összefoglalásul a pactum de contrahendót úgy

határozhatjuk meg, mint az álla-

mok nemzetközi szerződésen ala-

puló kötelezettségét arra, hogy az

őket érintő kérdésekben nemzetközi

szerződést kössenek.

Végezetül utalnunk kell árra,

hogy mindkét j9gdntézménynek

megvan a maga sajátos, önálló he-

lye a nemzetközi kapcsolatokban,

amely minden hasonlóságuk elle-

nére elválasztja őket egymástól, hi-

szen egészen különböző funkciókat

látnak el. Ehhez képest mellékes,

hogy megtartjuk-e a pactum de

43 Ld. pl.: G.Dahm : i. m. 66. old.

(„Egy nemzetközi jogalany nemzetközi

szerződéssel további szerződések meg-

kötésére -kötelezheti magát.

Az ilyen tartalmú előszerződést pactum de cont-

rahendonak nevezzük.”) ; A.Verdross

és B.Simma : i. m. 275. old. („A pactum

de contrahendo az előszerződés egy al-

faja.”); E.Menzel : i. m. 266. old.: B.

Wabnitz : i. m. 1. old. Ellenkezőleg

v.Heydte : i. m. 78. old.

44 Például Oppenheim—Lauterpacht:

i. m. 890—891. old. ; Sereni: i. m. 1390.old.; Kron : i. m. 13. old. Kron : u. o. 2. old.

46 Ld. részletesebben: E. G.Leube : Rahmenverträge mit privatrechtlichen

Ausfüllungsgeschaften, Göttingen, 1967.

7., 8. és 91. old.